petaluda blogja

petaluda•  2017. december 26. 04:21

Karácsony este

Egyetlen mozdulattal felvágta az ereket.
Az összeset. Egyszerre. Karácsony este.
Két napja vérzett. Lassú halál lesz. Gondolta.
-Talán már nem is élek-szólt ki a sorok közül a hang...
ez a rejtjeles valóság túl bonyolult. Szervek?Idegek?
.........de hiszen a lélek?!...........................................
S a gyilkos? A húszévnyi boldogtalanság? Az önző erő
mely tüskéivel a szépbe mar. Múlt idő.
-Mit reméltél-szólt újra a hang...egy Másik. Aztán 
a többi ugyanaz, ugyanúgy.
__________________________________________
Hagyjatok. Egyedül. A halál menyasszonya vagyok.
__________________________________________
Nem maradt egyedül. Seregnyi lélek szárnyas fénye felette.
Őrizték keringve. Várva amikor életre kel. Szemét kinyitja. Újra.
Lélegzetet vesz, sír. Amikor a hegek olyanok lesznek,
mint a csontok. Fehérek. Simák. Érzéketlenek.
Akkor majd reá ereszkedhetnek...

/S-nek/

He cut the blood vessels with  a single gesture.
All of them. At the same time. Christmas evening.
She had been bleeding for two days. It will be slow death. Thought.
-I'm not even alive-  the voice said out from the lines…
this secretive reality is too complicated. Organs? Nerves?
......... but since the soul ?! ....
And the killer? Twenty years of unhappiness? Selfish power
with  thorns embedded in the beauty. Past tense.
-What did you hope for-  said the voice again ... another.
Then the rest are the others, just the same and as well.
_______________________________________________
Leave. Alone. I am the bride of death.
________________________________________________
She did not stay alone. The winged light of a host of souls above her.
They kept watching. Waiting when she comes to life. She opens her eyes. Again.
Breathe, cry. When the scars are so,like bones. White. Smooth. Insensitive.
Then they could descend on her ...

/For S./

https://www.youtube.com/watch?v=5-MT5zeY6CU

petaluda•  2017. november 10. 18:24

Téli tüzekben

arcomon a kép te vagy,
szép kezed,ahogy álladhoz teszed
s én e mozdulatba veszek.
tűnődöm,hogy nem múlsz, nem veszel el,
de leszel,csak leszel, ha ködbe írlak is nyomod
nem issza fel az ég sem a sötét nem nyúl feléd,
hangod édes-bús hangod zümmög majd a téli tüzekben,
lágy esőben vagy a mennyben...

/L.nek/

petaluda•  2017. július 11. 21:17

Égi gyökér

Lágyan ring az égben a nászi ágy,
a csillagos kelengye ragyogva megremeg,
szűzi testedből a tarka vágy
áldó szentélyem felé lebeg.

A szőke Hold s árnyékos kontyú fák
kezeid mecsetjét őrzik nekem,
lenge fátyolba vetkezik a világ
míg lábadhoz ereszkedem...

                                /S.nek/


/https://www.youtube.com/watch?v=QhJtaa-cCXg/

petaluda•  2017. június 26. 15:24

Ez a tánc most Istené

Leheleted rezdülő fátylára fekszem,

néhány gyöngy s fénylő ujjaid lesz testemen a dísz.

Ez a tánc most Istené…


Karjaink, mint szárnyak egybekelnek,

tekinteted magjait melleimre szórod,s imává lesz minden sóhajunk.

Ez a tánc most Istené. Ez a tánc most Istené…


Szerelmünk, óvatlan szép szerelmünk,

a legtisztább költészetnél is ragyogóbb.

Egyszerűbb.

Ez a dal most Istené. Ez a vers most Istené…





https://www.youtube.com/watch?v=9xBcdD5AuWY

petaluda•  2017. június 11. 19:21

Nuptials of worlds

growing coffin beneath me the sand, 
the curved black night above me, 
how clean, silent and easy death,
your voice descends over my barka 
and as bright brooch rests on me, 
the grains of sand dance, 
the dance of grains of sand beneath me, 
over me ... nuptials of worlds...

/Merzouga, 2017 06.05/