okeanus blogja

Befogott sánta szekerébe a szürkeség
hirdetése és az átnyikorgó nappalok,
hogy járataimban hajthassanak giz-gazok,...
gyeplő bordám nyele, számban zabla tép sebet, 
nemes sörényemet érdek lepi és piszok,
és bögöly szívja maradék létezésemet,
 
meddőek már a vágtató zöldes álmok,
ledér lasszó pányváz, köt, igéz és igáz,
porral sóhajt a patak, sós szik az árok;
ám szemedben hajtanak a jázminok.

ahogy a fény és a sötét a zárás, nyitás 

Volt apám, anyám is,

Hidd el, hogy a jónak bűne ,

és rossznak kedve meglakol...

ám áhítat ha felemel,

bűntudatod ecsetkéje

csak sárga Grálból bevakol.

Nincs már hab a tányér szélén,

csak az, mi kosz, hogy rátapadt,

s bármi koptat, bárhogy kéred,

világodat elvetéled,

csak felmutat és elhalad.

Elvek félnek, lábuk reszket,