okeanus blogja

Egyéb
okeanus•  2024. május 8. 18:16

Árvizünk

és tovasírt a végnélküli eső

 

elfolyt a víz, szétterült

és két szemed nedve lett

mindenütt, ahová került

 

 fátylad tartottam, míg lehetett

de te ráléptél fekete kalapban

amíg az isten súlya hagyta

 

magamat összenyomtam, 

hogy bárkámba beleférj

hogy sirokkó hátán odaérj,

mint aki fáradtan hazatér

okeanus•  2023. december 4. 15:52

Fáradt ágakon...

fáradt ágakon lomb-kacaj

mit fojtó szél zilál széjjel 

és kérgek tövén éjjel szól

az üdvözítő fényjel;


hogy ne láss feketébben

bókolnak bár füzes árnyak

víg világtól ne térj el

napod add az éjszakáknak


szalad, ki futni képtelen

dallamtalan ordít, rohan

feszít, félelmet fogan,

kényt koronázó gépeken

okeanus•  2023. július 8. 05:55

Ládaszegek

Nyúlós csápjaival a magány ragadt rám,

férc és cérna lettem, éhező és léha,

asztal szélén gubozó, csóró, csapodár,

kivetett éhező, bőséges lakomán. 

 

Most kezem üres, s fejem is ügyetlen már,

átmosott a jelen sivár jelrendszere,

befulladt lubickolás, lehunyt a határ

vetetlen ágyon lakom és egy láda vár...

okeanus•  2023. április 10. 20:40

Szabó Dezső: Előhang

/részlet/

"Sétálok a végtelen temetőben,
A temetőben, amely én vagyok.

Végtelenebb ez, mint a nagy világ:

Mert benne fekszik minden meghalt énem,

És mindenik volt az egész világ.

És holtan fekszik most már mindenik.


..........................................................

Bomlott malom lett az egész világ
S vak ritmusában jajgat szüntelen:
Miért? Miért?

Ó, húnyjatok le, kérdező szemek,
Aludjatok, nehéz halottaim!

Kinyújtom fáradt roppant karjaim

És ringatom a súlyos temetőt,

És ringatom ezer halottaim.
Halott dajka ringatja holtjait,
Holt sírásó altatja sírjait:'

okeanus•  2022. december 3. 10:22

dec. 3.

"Rendjén úgy lett volna, hogy amikor

szembe szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:

az hátrál meg. A bűn! Az: a konok vak

világ fröccsen szét: a pokol!

S nem ami lett. Hogy a sakál dalol

s a pacsirták vonítnak.

S fölkél a nap vad ragyogással ismét

magyarázva (nekünk megalkuvóknak):

mért nem lett, nem is lehetett segítség.

S a tegnap az úr, nem a holnap!"

(Illyés Gyula)