okeanus blogja
EgyébHolott vesztegel...
Holott vesztegel még az éj,
és kóbor, mély-sötét oson,
ám bagoly suhan, s a sötét
szösszenetei feketén
végzik zsenge dolgaikat...
Ám valahol mégis zajt csap
zaklatott nesz és kapkodás;
a csaló fény szűr villanást
öblös, kormosult űrön át.
Énem világtalan figyel,
csillámló terheket cipel,
és érző érzékeivel
döfi e vaksi világot...
Árvizünk
és tovasírt a végnélküli eső
elfolyt a víz, szétterült
és két szemed nedve lett
mindenütt, ahová került
fátylad tartottam, míg lehetett
de te ráléptél fekete kalapban
amíg az isten súlya hagyta
magamat összenyomtam,
hogy bárkámba beleférj
hogy sirokkó hátán odaérj,
mint aki fáradtan hazatér
Fáradt ágakon...
fáradt ágakon lomb-kacaj
mit fojtó szél zilál széjjel
és kérgek tövén éjjel szól
az üdvözítő fényjel;
hogy ne láss feketébben
bókolnak bár füzes árnyak
víg világtól ne térj el
napod add az éjszakáknak
szalad, ki futni képtelen
dallamtalan ordít, rohan
feszít, félelmet fogan,
kényt koronázó gépeken
Ládaszegek
Nyúlós csápjaival a magány ragadt rám,
férc és cérna lettem, éhező és léha,
asztal szélén gubozó, csóró, csapodár,
kivetett éhező, bőséges lakomán.
Most kezem üres, s fejem is ügyetlen már,
átmosott a jelen sivár jelrendszere,
befulladt lubickolás, lehunyt a határ
vetetlen ágyon lakom és egy láda vár...
Szabó Dezső: Előhang
/részlet/
"Sétálok a végtelen temetőben,A temetőben, amely én vagyok.
Végtelenebb ez, mint a nagy világ:
Mert benne fekszik minden meghalt énem,
És mindenik volt az egész világ.
És holtan fekszik most már mindenik.
..........................................................
Bomlott malom lett az egész világ
S vak ritmusában jajgat szüntelen:
Miért? Miért?
Ó, húnyjatok le, kérdező szemek,
Aludjatok, nehéz halottaim!
Kinyújtom fáradt roppant karjaim
És ringatom a súlyos temetőt,
És ringatom ezer halottaim.
Halott dajka ringatja holtjait,
Holt sírásó altatja sírjait:'