okeanus blogja
EgyébFáradt ágakon...
fáradt ágakon lomb-kacaj
mit fojtó szél zilál széjjel
és kérgek tövén éjjel szól
az üdvözítő fényjel;
hogy ne láss feketébben
bókolnak bár füzes árnyak
víg világtól ne térj el
napod add az éjszakáknak
szalad, ki futni képtelen
dallamtalan ordít, rohan
feszít, félelmet fogan,
kényt koronázó gépeken
Ládaszegek
Nyúlós csápjaival a magány ragadt rám,
férc és cérna lettem, éhező és léha,
asztal szélén gubozó, csóró, csapodár,
kivetett éhező, bőséges lakomán.
Most kezem üres, s fejem is ügyetlen már,
átmosott a jelen sivár jelrendszere,
befulladt lubickolás, lehunyt a határ
vetetlen ágyon lakom és egy láda vár...
Szabó Dezső: Előhang
/részlet/
"Sétálok a végtelen temetőben,A temetőben, amely én vagyok.
Végtelenebb ez, mint a nagy világ:
Mert benne fekszik minden meghalt énem,
És mindenik volt az egész világ.
És holtan fekszik most már mindenik.
..........................................................
Bomlott malom lett az egész világ
S vak ritmusában jajgat szüntelen:
Miért? Miért?
Ó, húnyjatok le, kérdező szemek,
Aludjatok, nehéz halottaim!
Kinyújtom fáradt roppant karjaim
És ringatom a súlyos temetőt,
És ringatom ezer halottaim.
Halott dajka ringatja holtjait,
Holt sírásó altatja sírjait:'
dec. 3.
"Rendjén úgy lett volna, hogy amikor
szembe szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:az hátrál meg. A bűn! Az: a konok vakvilág fröccsen szét: a pokol!S nem ami lett. Hogy a sakál dalols a pacsirták vonítnak.S fölkél a nap vad ragyogással ismétmagyarázva (nekünk megalkuvóknak):mért nem lett, nem is lehetett segítség.S a tegnap az úr, nem a holnap!"(Illyés Gyula)X. 6.
Madách Imre: Az aradi sírra
Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Im sírotokra emlékkő se jut.