okeanus blogja

Életmód
okeanus•  2018. december 18. 21:49

Kilátás

Széttapogatok redőzött lelkemben ,
mint egy tiszta, vén almáriumban, 
de nem lelem az odabújó feleletet, 
a nekikeseredés szemének 
nedves elfényesedését, 
hanem hetyke igyekezettel
a felmozdult indulattól izzó pörgeséget, 
mintha száz üveg száz súlya emlékezne 
és várna még megemelésre, 
mintha mi távol nyílna sem lenne távol, 
s mintha tágas szavak takarnának a mától, 
hogy széles melegségükkel befedjék a földet.
És az erős a jövendőre kierőszakolt jóslás 
szerelmi vallomását teszi ennek a rögnek.

okeanus•  2016. június 6. 07:02

5

távozó szépidőnk terhelő lugasban,

monoton szóval görcsöt sóhajt konokon,

az úton túlra, távolodó utasban,

s fejetlen feledésem tépett arcodon...

okeanus•  2016. június 2. 20:18

8

mellettem állt és öltem én

talán egy omló éjszakán

élet szóval szúrtam nyakán

ő gazdag lett és én szegény

okeanus•  2016. január 5. 12:38

Ha ünnep volt...

ünnepeltünk mi dacolással,
helyet kérő törvényeink szerint,
és jó volt egy őszi alkonyon
szembeszállni ott; a megszokással.
 
A magány szűk kötelét téptük,
vastag, dac-éjszakán, valamikor...
csenden pirult a lány, és kértem,
de lenge és szemérmes volt a hold.
 
Tagadtunk mindent; ami igen, 
és a nem didergető szeneit,
morgó, közelgő szavát, és nem
féltük az élet fojtó elveit,
 
ám féltük a kor bárdos kezét,
de álltunk ősök pallosa elé.


okeanus•  2015. augusztus 16. 05:32

Ha volt is...

Ha volt is mi eltakart, idő, táv, lepel,

láttuk;velünk élsz, vagy, létezel,

s fogjuk kezeinket félőn, átadón;

Mint lékekkel vert tavon, melyen

víz fagy latyakon, szól dalom -

Légy, tiszta és nyugodt,

s kedves, mint a nyugalom...