okeanus blogja

kis forintok gurulnak a szemembe,

bizsergek, mert azt hiszem becses, jó,

lyukas tárgyak hullnak eres kezemre,

fickándozó csikó, ám gebes ló

 

fillérekben látok foltozott csokrot,

lehányt vagyok, esztelen fogyasztó,

imámba lesem a műanyag csonkot,

s körbe nyaltan fetrengő csavargót,

 

éhezőt faló reklámot zabálok,

műfogával rám tüzel az árú,

kiröhögnek ágyúzó becsapások...

 

estére megágyazok pihés rendre,

széppé ivott álmot kapok végre,

kövéren kuncogok mások zsebében

A szerencsében, hol mellém álltál,

lelkem menekült , mint madár, ha fel-

ha égre száll, sziszifuszi kövén

újra s újra verve emlékeimre,

s figyelve, mint guruló és oly nyugodt,

 

és szóljon, hogy szóljak, mint itthagyott

hisz kegyetlen árny nyom agyon, ahogyan 

némán éjidőn a fák árnyékukat, 

 

akkor indulok, neki a pusztulásnak

döngő lépésekkel, oly hangtalan

hiszen semmije, csak némasága van,

 

ezekkel, megkésett lépteimmel 

félálomban újuló törődéssel,

irtóztató folt és törődött csönd,

egy szálon és orr-csípve, mint a köd,

 

csak szólnék veled, körvonalakon,

kontúrokon, éles kövek között, 

fondorlaton, mint átkot súgó rokon 

lelki szónokon, - de fáradt vagyok, 

elemelkedni temetett hantokon.

bennem egek bosszúja kergetőz

isten kutyája mar és rám csahol

vonít a kor, menny könnye elidőz

és bús anyám bűn fia meglakol