okeanus blogja

Gondolatok
okeanus•  2016. január 15. 09:01

Sötétlő a táj..

sötétlő a táj, fénytelen

lebbenő, alvó a határ,

selyemszál hajlik nesztelen,

s egymásra vár a mozdulás,

 

a csenden ül az éj, némán,

és elnyújtott suttogásban

kilehel a várakozás

az álmodók sóhajában...

 

a lanyha Hold szemérmesen

fáradt botjával andalog

és körbe les a görbe nesz

hol ígéretnek földje van,

 

a sarokban repedt labda

köti és oldja vágyait,

kezében fűző cérnaszál

remény foltozza foltjait...

 

indul a fekete játék;

vak szabályok kénye szerint

matat, és gyarló a sötét,

de kacagós a fény, kering...

okeanus•  2016. január 4. 17:21

Éjek kormán...

Éjek kormán vak gerle ül

a holnap ormán, s szenderül.

Bőg a köd, piciny csend virul,

sötét fején a heg csitul.

 

Rest jön a reggel, tékozlón,

porzó szeme pislog, -lemond;

s mélán hamvába üszkösül.

 

Lobbal sercen, nő a fény, -él

idegen tény, amely kihűl

és dacol hogyha átvetül.

 

Hallani a jót, élénél

köszörül a késő reggel,

amíg benne meg nem alvad.

 

Körmös fémnek szikrát éget,

lobbal tüzet vet, és izzik,

de síró zajjá korcsosul.

okeanus•  2016. január 3. 09:36

Ha nem figyelsz...

Ha nem figyelsz leesik kezed, 

erősen fogsz, de alig ölelsz,

és karmolássá mímel szemed,

hangokra csak magadban felelsz,

karcoltan jelez, int pár karod;

hogy nem ezt akarod...

 

széked süvöltve ha megnyitom,

kerget tisztulást bamba titok,

barnás ringó trónon, hol riansz

résen füllentve gyónásait, 

ám lehűteni rest a meleg,

a fázás égető foltjait...

okeanus•  2015. december 31. 09:53

Merülvén húzza...

Merülvén húzza vonalban erejét a nap,

fénylik ég, barnásul a pudva rothadása,

kavicsot hord a szél, fiai szertefutnak,

s csuklik szöges fedele az ősi avarnak,

 

meghalt a mítosz, odalett a véres átok,

a sötét még vissza-visszanéz, hogy elhordja,

mit a lég hagyott, döngölő sárnak, piszoknak

és máris ásít a táj torka, hogy belátni;

 

mi minden nincsen itt, minek üdvös volna,

a gondos inas közel sem bárgyú szolga,

aki betűt és értelmét összehordja...

 

buvik sötét párnájából a látható,

kemény pihéjét hétköznapon porolva

s szétterül gátjain át a mindenható.. 

okeanus•  2015. december 26. 10:01

Halőr...

Halőr vagyok és orvhalász,
iránytűm másokra vigyáz,
ne törje övéit a gyász,
ceruzám bennük kaparász,
 
s hol a vadak békéje ül,
kenettel, fegyvertelenül,
irgalmak íja megfeszül...