okeanus blogja
Gondolatokokeanus 2016. január 15. 09:01
Sötétlő a táj..
sötétlő a táj, fénytelen
lebbenő, alvó a határ,selyemszál hajlik nesztelen,s egymásra vár a mozdulás, a csenden ül az éj, némán,és elnyújtott suttogásbankilehel a várakozásaz álmodók sóhajában... a lanyha Hold szemérmesenfáradt botjával andalogés körbe les a görbe neszhol ígéretnek földje van, a sarokban repedt labdaköti és oldja vágyait,kezében fűző cérnaszálremény foltozza foltjait... indul a fekete játék;vak szabályok kénye szerintmatat, és gyarló a sötét,de kacagós a fény, kering...okeanus 2016. január 4. 17:21
Éjek kormán...
Éjek kormán vak gerle ül
a holnap ormán, s szenderül.Bőg a köd, piciny csend virul,sötét fején a heg csitul. Rest jön a reggel, tékozlón,porzó szeme pislog, -lemond;s mélán hamvába üszkösül. Lobbal sercen, nő a fény, -élidegen tény, amely kihűlés dacol hogyha átvetül. Hallani a jót, élénélköszörül a késő reggel,amíg benne meg nem alvad. Körmös fémnek szikrát éget,lobbal tüzet vet, és izzik,de síró zajjá korcsosul.okeanus 2016. január 3. 09:36
Ha nem figyelsz...
Ha nem figyelsz leesik kezed,
erősen fogsz, de alig ölelsz,és karmolássá mímel szemed,hangokra csak magadban felelsz,karcoltan jelez, int pár karod;hogy nem ezt akarod... széked süvöltve ha megnyitom,kerget tisztulást bamba titok,barnás ringó trónon, hol rianszrésen füllentve gyónásait, ám lehűteni rest a meleg,a fázás égető foltjait...okeanus 2015. december 31. 09:53
Merülvén húzza...
Merülvén húzza vonalban erejét a nap,
fénylik ég, barnásul a pudva rothadása,kavicsot hord a szél, fiai szertefutnak,s csuklik szöges fedele az ősi avarnak, meghalt a mítosz, odalett a véres átok,a sötét még vissza-visszanéz, hogy elhordja,mit a lég hagyott, döngölő sárnak, piszoknakés máris ásít a táj torka, hogy belátni; mi minden nincsen itt, minek üdvös volna,a gondos inas közel sem bárgyú szolga,aki betűt és értelmét összehordja... buvik sötét párnájából a látható,kemény pihéjét hétköznapon porolvas szétterül gátjain át a mindenható..okeanus 2015. december 26. 10:01
Halőr...
Halőr vagyok és orvhalász,
iránytűm másokra vigyáz,
ne törje övéit a gyász,
ceruzám bennük kaparász,
s hol a vadak békéje ül,
kenettel, fegyvertelenül,
irgalmak íja megfeszül...