okeanus blogja

"Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen."/JA/

"Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra."

/KD/

nem volt és már nem is lesz soha

százezrek gyermeke és anyja

géneknek ismételhetetlen sora

mindenek lenyomatának fonata

az ostorozó mostoha, a vad harag

és a jóság édes- keserű rokona

nem te távoztál, mi maradtunk

e világi sárban, - nélküled

"Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá."

/JGY/

síró izzadása hajolva párában cseppen

de hite lát istenével az éjjelen által 

felborzolt tollal, ziláltan élt, a másvilágban

és verejtékes virágok nyíltak a homlokán 

most áthajol a sötétlő kékek pusztulásán,

lesz soká izzó, lesz vörös és marad Tűzmadár 

aztán elindul, lép, mozdul már 

távozóban, tétován némán

"Én hazám, fajom és emberiségem
iránt ismerem szép kötelességem