okeanus blogja

okeanus•  2022. november 20. 22:12

Pipacsok idején

Akkor kedved kendőjét letennéd,

s fonnának engem is hajszálaid,

és fedetlen, fésületlen levennéd

simuló, emésztő borzongásaink, 

 

és felmerülne benned a szépet

ígérők piruló ámulása,

s zsigereit sóhajtaná imád;

mert ágyásunktól távol nőtt virág,

 

egykor május kimossa majd ingesünk,

hogy újuló tavasz jósága legyünk,

és ahogy szemünk kalásza összeér,

amint a rétek, pipacsok idején...

okeanus•  2022. november 14. 21:15

...telenül

körmöd foszlik és vacogsz,

lakatlan reszketéseid

parttalan, akár a rongy,

pőreségig árva vagy,

alantas fegyenc, itthagyott,

egy vércsöpp vagy, semmi több,

 

pislákolva csak csapódsz,

az éned magaddal szakít,

egy rögeszme torz kanóca

elég s valódtól eltaszít,

reményen nyögő pióca

lesed, hogy fényed újra gyúl..

 

amott égett tarló üszkösül

hamva szél szélére ül,

alvad az élet, múló a sár

szikkadt szemek merednek

és csalódnak érdemtelenül 

okeanus•  2022. november 9. 15:31

Csak a volt

Vagyunk, ahogy vándor, ki vakságig él,

s bolyong bennünk a vágy-űző némaság,

csendre int, ha ránk legyint a léhaság,

ha gyötör a szenvedély, s dacos az éj,

 

felhőt húz a morajló robaj, s lármát zúz,

csendet igéz, és eget les figyelőn,

szúr tűlevélre, a lator emlékezés,

 

hiányod párna, s álmaimban eltakar,

pihéivel rám hever, de felhörög,

és odvas odújában, mint üldözött,

üszkösült szerelmünk hebeg, az elkapart.

okeanus•  2022. november 8. 15:00

Torzókat köt az érzelem

Egybemosva sár és arany,

árvult sejteim érdesen; 

torzókat köt az érzelem,

és mi csonka, vigasztalant...

 

Távol szirteket lát szemem,

magányban és kegyetlenül,

ásott parázs, ahogy hevül,

kell lángod elfelejtenem.

okeanus•  2022. november 4. 11:04

Leplezetlenül

Minket nem szívlel az összetartozás,

én töprengek, te könnyezel, hogy élsz,

így közénk nőtt a kicsinyes félelem,

lét-idő szirtje és hasadéka;

holott csak múltunk csorgó szemérme ez...

 

Ekkor sírón ágyba kényszerít a dac,

mint hasztalant a fagy,

vánkosban bújva hagyj

fetrengve, várva, hogy előbontsalak...

 

Aztán megint szeretlek,

áthajolok ágyadon,

s te hozzám érinted arcodat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom