okeanus blogja
Ha várnál...
heget tép bennem a közöny,
s körbe alant a föld oson,
és árnyaival elsuhan
amíg lelked árkát rovom
kényszerek rángatnak hozzád
tisztán, átlátszó tó vagyok
sejtelem, zagyva víz, zavart-
orvul ölő szigony, árva szörny,
hamvadó bámuló szirén,
kín kereső akarásom,
fohásznál kérlelőbb igém
lágyuló, vak erőszakod
kiáltott szómra nem felel
már vágyásom vigasztalan
s ím halálom is hasztalan
Mementó Ivánért
síró izzadása hajolva párában cseppen
de hite lát istenével az éjjelen által
felborzolt tollal, ziláltan élt, a másvilágban
és verejtékes virágok nyíltak a homlokán
most áthajol a sötétlő kékek pusztulásán,
lesz soká izzó, lesz vörös és marad Tűzmadár
aztán elindul, lép, mozdul már
távozóban, tétován némán
Anima non grata
csóka volt ő fent a várban
bálba keccsel röppenő
mindenünnen édesen
szellő-vidám illantóan
s elesett a szikeken
kiplántálta piciny álmát
berekedt már mindene
kőfalaink bércein
szétterültek szívei
ÁPRILIS 11.
JÓZSEF ATTILA
Szállj költemény, szólj költeményMindenkihez külön-külön
Hogy élünk ám és van remény,
Van idő, csípjük csak fülönNyugtasd a gazdagok riadt
Kis lelkét - lesz majd kegyelem
Forrást kutat, nem vért itat
A szabadság s a szerelemSzólítsd, mint méla borjúszáj
A szorgalmas szegényeket
Rágd szívükbe - NEM MUSZÁJHŐSNEK LENNI, HA NEM LEHET.
Hervatag
majdnem kinyílt virág
vágyainkon hizlalt
és reményen, hogy majd
egyszer, talán egyszer
nem buta középszer
és ostoba kényszer
lesz a rend, s megfordul
a trend....
de torkát átharapta
jövőnket elkaparta
a félelem lovagja
hogy hátha megúszhatjuk
elköltözésünk a józan
világból...