okeanus blogja
Szótalan
Gyógyítsatok nehéz zokogások,
könnyűvé mossátok meg bennem
e gigászi alkonyodások,
mert pirkadatkor szeretni mertem.
Gödörré omlik bennem már a tér
suttogóvá mozdulnak a dolgok.
Gyógyítsatok új akarások,
hogy akarjanak a gyógyulások!
jan. 22.
"Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvvedre?"
/KF/
Hedvig
"Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra."
/KD/
nem volt és már nem is lesz soha
százezrek gyermeke és anyja
géneknek ismételhetetlen sora
mindenek lenyomatának fonata
az ostorozó mostoha, a vad harag
és a jóság édes- keserű rokona
nem te távoztál, mi maradtunk
e világi sárban, - nélküled
Elvárnálak
hagyd, hogy éljek
emlékek a széken
vízen és parton
sebem, hogy kitakarjon
mag, elvetetten
csak hagyd, hagyd, hogy éljek;
elvetetten...
nem kérem, nekem szégyen
esőm légy, cseppem a tiédben
nem bánom, csak ne ázzon
vergődésem ezeregy ágyon
takarom légy egészen
víg álmaimban, búban, ébren
hát hagyd, hogy éljek
mint emléket a széken
és vízen és a parton
hagyd, hogy kitakarjon;
mint magot elvetetten
csak hagyd, hagyd,
hogy éljek; kivetetten...
201
"Elhull a virág, eliramlik az élet..."