okeanus blogja
Hazaokeanus 2016. március 14. 09:31
Március
A kétségbeesés nőtt általad bennünk,
hiszen ma sincs még elfogadható rendünk,nem állt még talpra, elkülönül a magyar,csak ruháját cibálja rendületlenül. Szabadságod kisfája lombtalan maradt,nem ülnek rajta sem hollók, sem madarak,életlen, zajos a kard, rideg és fagyott,saját zászlónk magunk vágva, csak rongy maradt Nincsenek hőseink, megvédeni hazánk;a nép fia, ki vet, csavaroz és kapál,sem munkánk, sem vagyonunk, sem becsületünk,csak uzsorás, aki zsebünkben kaparász. Nagy lélek, nagy költő öleld most fiaid,adj hitet, reményt, korbácsold fel híveid, fogd, őrizd a nemzet százlyukas kosarát,veled nyerhessünk emberi létet, hazát!