okeanus blogja

Haza
okeanus•  2016. március 14. 09:31

Március

A kétségbeesés nőtt általad bennünk,

hiszen ma sincs még elfogadható rendünk,

nem állt még talpra, elkülönül a magyar,

csak ruháját cibálja rendületlenül.

 

Szabadságod kisfája lombtalan maradt,

nem ülnek rajta sem hollók, sem madarak,

életlen, zajos a kard, rideg és fagyott,

saját zászlónk magunk vágva, csak rongy maradt

 

Nincsenek hőseink, megvédeni hazánk;

a nép fia, ki vet, csavaroz és kapál,

sem munkánk, sem vagyonunk, sem becsületünk,

csak uzsorás, aki zsebünkben kaparász.

 

Nagy lélek, nagy költő öleld most fiaid,

adj hitet, reményt, korbácsold fel híveid, 

fogd, őrizd a nemzet százlyukas kosarát,

veled nyerhessünk emberi létet, hazát!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom