okeanus blogja

Személyes
okeanus•  2021. december 12. 08:21

Már így velem

hű szenvedélyek multán

ingatag büneim rejtem

lelkem ábrándos álma

felfeslik híg buzogásán

 

nincs ami múljon, tartson

ájtatos arcod vigyázom

emészt, átfon az álom 

egymagam állok a parton

okeanus•  2021. november 2. 17:29

Ha már nem lehet

Érthetetlenül nem értem; miért?

hisz nálam kel napod, gurul szíved,

s amíg itt véted átkos vétkeid

felzabálnak csalóka fényei...

 

Nem értem miért, és hogyan lehet,

hogy így kell élnem; veled, nélküled!?

- s amíg zordon szellő lebben tova

elnyergel veled az istenlova...

okeanus•  2020. december 8. 18:31

...

"Igy egymás nélkül kódorogva
fojtott dühünk az égbe száll -
s a fojtott düh az Isten lelke,
s az Isten földet nem kapál."

/JA/

okeanus•  2020. november 2. 21:40

Rég-fényed...

rég-fényed alig hallom

hisz hangodra sír a szél

eltörött már ablakom

és zokog, de nem beszél


vassal mi gyorsan ölt

taglózott a kezdet

hajón partok között

és most ez átrezeg



ki sem nyílt ajtó

magában síró 

martalék vagyunk

vár bérceken

két szék és két torony

különös más hegyen


s bármit adsz megveszem


bár rég-fényed halovány

bezörög szél ablakán

mert hangod már mesél 

és ha törött is, átzenél


okeanus•  2020. október 1. 21:20

Távolad

Kapuimban látom arcodat,

külön tört lelkünk gyenge,

-réseken bizarr kezek-

reszkető kulccsal lépkedek,

ám rajtunk tollatlan rozsda van,

összecsengve zuhanunk a gyepre

és a rideg vas felkacag.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom