okeanus blogja

fák között, fenn, a csendben

énem kacagva megpihen

alant álszent seregek

futkosó sisere hada

se arca, se szája, se nyaka

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

/JA/

"Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét!
Keskeny nékem e határ;
Múlt s Jövő tekintetemnek
Messze, messze, messze int.
Ismeretlen, szent Haza!
Hol vagy, ah, rendelve nékem?
Nyugtalan szív merre vágysz"

/kölcsey Ferenc/

Kuncog a nap a sziki égen, amott,
Ágaskodva rőt rácsokat mutat 
Azt búgják; vigyázz szegény elhagyott.
Körül senki, csak bolond magam vagyok
Jajva, sírva, bánatos, kába halott
És kis résen lesem a sanda csillagot....

topogva járok, ábránd sikerén

égverése fejemben ott kopog,

és az esők szikes, kis szigetén,

hol liliom nyílik és illatod...