okeanus blogja

Gondolatok
okeanus•  2024. május 26. 07:39

Előhang

"mert énvelem a hűség van jelen"

 /JA/


méltán állok itt, mint félszáz éves ős lelet

hasztalan fogyott el ötven évnyi kenyerem

holott engem az idő is alva szeret, 

és aki érdemel rám fehér fátylat emel,

mint a tej, zsíros hártyával a tetején...

okeanus•  2024. május 24. 11:22

Mulandó...

nyúlós csápjaival rám ragadt a magány,

szakadt cérna lettem, belül csapodár, 

kivetett éhező, bőséges lakomán 

 

 kezem üres és fejem is ügyetlen már,

 a jelen sivár jele így üszkösül,

vetetlen ágyon lakom és egy láda vár

okeanus•  2024. május 20. 22:46

Ó világ...

 

 

rég érzett rög, mi jég, mi hő,

ájtatos, halotti, szűzi fő, 

halmodon barna rózsa bont, 

fekete fű, majd újra kő,

a megkérgesült márvány csont,

hol neved csak vésve láthatod


okeanus•  2024. május 16. 13:30

Fehér szemed

ezernyi perc béklyója köt

kítépni a szakadó szálakat

kéri szám; mégis visszalök,

s a vágy tilózza át a tájakat

 

vas kétség üti koporsóm szegét

tépett tölgy kemény törzse tör,

fehér szemed a szemfedél

és a forgácsok könnye meggyötör

 

mezítláb járok esőknek szikes,

picinyke szigetén, s tapintatod

bő verése ott kopog fejemben ,

hol liliom nyílik s az illatod...

okeanus•  2024. május 14. 17:45

Egyszer, talán..

és felmerül bennem a szépet

ígérők piruló ámulása:

zsigereit sóhajtja imád,

de ágyásunktól messze nőtt virág,

 

május kimossa majd ingesünk,

hogy új tavasz jósága legyünk,

szemünk kalásza biz` összeér,

mint rétek, pipacsok idején...