okeanus blogja
Egyébokeanus• 2015. szeptember 4. 07:03
Terhen vittem...
Terhem vittem, s mert
Nem volt hol letennem,Hozzám nőtt, s akárA púp; hátam mögöttÖlelve domborultBőröm alatt; a múlt. De esett eső idő,a kútba hallgatag;most súlyom terhe vagy.Felnézek réveteg;sós permet; hideg, holt,Kéked csak picinyke foltokeanus• 2015. szeptember 3. 21:18
Nem lesz...
Nem lesz sötét és fény se lesz,
Minden, minden egyre megy.Minden puha, szürke kegy:Kőlepte nappalok,önzáró évszakok,Idő-spirál körbe forog,és rideg szél zörög...okeanus• 2015. augusztus 31. 14:18
Miért könnyeznénk...
Miért könnyeznénk együtt
Ha külön is sírhatok?Tudd csak, hogy jól vagyok.Napok vizes bársonyánGömbölyű idő gurul,S vigasztalásom; álmomReggelre mind átfakul,Mint az a kérges cipó,Mit kendős nénikékKeblük melegévelKorán megkelesztenek.És ásító szájaikMorzsákért álmodoznak,Ha kondul az ébredés. Így leszünk eggyé veledJóízű majszolásban,Nap - nap után ahol aKaréjok fénye ered,S pékek fintora nézeget.okeanus• 2015. augusztus 30. 12:30
Fénylő, deres...
Fénylő, deres az éjszaka,
Holt lámpa pírja bong,S finom hópihe;A fák könnye, mélybe leng.A rőt köd szeme fehér,Nedves az éj.Lenge bokrok ocsúdnakKékes virágba izzadón.
Egy sóhaj üli ajkamat,S kiülnek a gallyakDidergő ágain.Legsötétebb álmaim.
okeanus• 2015. augusztus 25. 04:06
Simára csiszolt...
Simára csiszolt márványtömbök
Előtt durva köveket pattintgatok.
Eszemen te vagy,
agyamon a kín,
hogy kint vagyok már,
s hűvös vizedben
elmerülten fulladok.
Törölköződ mástól fázik
s én már csak száradok.
Konokon, a múltadat
ellopom.
Elkopott
emlékeink érmeit,
nap- nap után gyűjtögeti,
mint maradékunk
szűkülő perselyembe
be-beejtegeti,
az ábrándozás.
Magas toronynak nő ki,
téglák setét halma,
halomba hányva;
Példás alakban a zsugor akarat,
s ez iszalaggal tekert kusza
világban talán valaki megmarad.
Csak a múlt látszik velem,
S lesem lelked lelkesen.