okeanus blogja

Egyéb
okeanus•  2015. szeptember 13. 05:38

Hűvös...

 

Hűvös az emberi érzés,

mint szomorú, bicegő és

kő szeme az jegek ormán;

 

ráüt a gép keze - vérzés 

éj szeme fellege átall,

átles a nappali normán.

3 hozzászólás
okeanus•  2015. szeptember 6. 06:26

Fejünk sejti...

 

Fejünk sejti csak a felejtést,
A szív alanya vált kudarccá,
A csók lett egyre haloványabb;
A régvolt ma már sokszor régebb.

Életen átroncsolt életünk
Néha még oda- visszagondol;
Hol fényes hallgatásunk alszik
És sebzetten horkol monoton.

Hallható jajgatással feladtuk
A feladhatatlant;
Üdvösségünket, s elkérgesedett
Mibennünk az élet.

3 hozzászólás
okeanus•  2015. szeptember 4. 07:03

Terhen vittem...

 

Terhem vittem, s mert

Nem volt hol letennem,

Hozzám nőtt, s akár

A púp; hátam mögött

Ölelve domborult

Bőröm alatt; a múlt.

 

De esett eső idő,

a kútba hallgatag;

most súlyom terhe vagy.

Felnézek réveteg;

sós permet; hideg, holt,

Kéked csak picinyke folt

2 hozzászólás
okeanus•  2015. szeptember 3. 21:18

Nem lesz...

 

Nem lesz sötét és fény se lesz,

Minden, minden egyre megy.

Minden puha, szürke kegy:

Kőlepte nappalok,

önzáró évszakok,

Idő-spirál körbe forog,

és rideg szél zörög...

1 hozzászólás
okeanus•  2015. augusztus 31. 14:18

Miért könnyeznénk...

 

Miért könnyeznénk együtt

Ha külön is sírhatok?

Tudd csak, hogy jól vagyok.

Napok vizes bársonyán

Gömbölyű idő gurul,

S vigasztalásom; álmom

Reggelre mind átfakul,

Mint az a kérges cipó,

Mit kendős nénikék

Keblük melegével

Korán megkelesztenek.

És ásító szájaik

Morzsákért álmodoznak,

Ha kondul az ébredés.

 

Így leszünk eggyé veled

Jóízű majszolásban,

Nap - nap után ahol a

Karéjok fénye ered,

S pékek fintora nézeget.

4 hozzászólás
Előző
Következő
1...56789