Simára csiszolt...

okeanus•  2015. augusztus 25. 04:06


Simára csiszolt márványtömbök
Előtt durva köveket pattintgatok.

Eszemen te vagy,
agyamon a kín, 
hogy kint vagyok már, 
s hűvös vizedben 
elmerülten fulladok.
Törölköződ mástól fázik
s én már csak száradok.

Konokon, a múltadat
ellopom.
Elkopott
emlékeink érmeit,
nap- nap után gyűjtögeti,
mint maradékunk
szűkülő perselyembe
be-beejtegeti,
az ábrándozás.

Magas toronynak nő ki,
téglák setét halma, 
halomba hányva; 
Példás alakban a zsugor akarat,
s ez iszalaggal tekert kusza
világban talán valaki megmarad. 

Csak a múlt látszik velem,
S lesem lelked lelkesen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2015. augusztus 25. 08:55

tetszik.