okeanus blogja
Egyébokeanus• 2015. szeptember 17. 02:52
Asztalán...
Asztalán hálóját teríti még az éj,
csábos, kormos szemével vissza-vissza néz, de reményünk nyújtja lyukacsos abroszát;ne szenvedjük tovább az álmok alkonyát. Fürkészve kelek, ocsúdón, pilláim alól...okeanus• 2015. szeptember 16. 18:44
Elindulok hát...
Elindulok hát, menésem nem remeg,
a fehéres napokon át-átoson; szaggató takarón lábad markolom,s kósza szél kapja fel sánta lelkemet.okeanus• 2015. szeptember 15. 07:17
Kérelem...
Vad meténgű érveken,
fétisek fránya hangja,tükrök torzát takarja,malaszttal elkent képeken. Tedd meg nékem; hogy rajtam is látszódjon az Isten,s kisimuljon, árvalány hajam haragja! Tényt leljek, ne csodát, Hántsd le fésűd gyolcsát, véss halamra karikát,hogy hitekről álmodjam, lüktess levegőmön át!okeanus• 2015. szeptember 13. 05:38
Hűvös...
Hűvös az emberi érzés,
mint szomorú, bicegő éskő szeme az jegek ormán; ráüt a gép keze - vérzés éj szeme fellege átall,átles a nappali normán.okeanus• 2015. szeptember 6. 06:26
Fejünk sejti...
Fejünk sejti csak a felejtést,
A szív alanya vált kudarccá,
A csók lett egyre haloványabb;
A régvolt ma már sokszor régebb.
Életen átroncsolt életünk
Néha még oda- visszagondol;
Hol fényes hallgatásunk alszik
És sebzetten horkol monoton.
Hallható jajgatással feladtuk
A feladhatatlant;
Üdvösségünket, s elkérgesedett
Mibennünk az élet.