okeanus blogja

Egyéb
okeanus•  2015. szeptember 15. 07:17

Kérelem...

Vad meténgű érveken, 

fétisek fránya hangja,

tükrök torzát takarja,

malaszttal elkent képeken.

 

Tedd meg nékem; 

hogy rajtam is 

látszódjon az Isten,

s kisimuljon, 

árvalány hajam haragja!

 

Tényt leljek, ne csodát, 

Hántsd le fésűd gyolcsát, 

véss halamra karikát,

hogy hitekről álmodjam, 

lüktess levegőmön át!

okeanus•  2015. szeptember 13. 05:38

Hűvös...

Hűvös az emberi érzés,

mint szomorú, bicegő és

kő szeme az jegek ormán;

 

ráüt a gép keze - vérzés 

éj szeme fellege átall,

átles a nappali normán.

okeanus•  2015. szeptember 6. 06:26

Fejünk sejti...

Fejünk sejti csak a felejtést,
A szív alanya vált kudarccá,
A csók lett egyre haloványabb;
A régvolt ma már sokszor régebb.

Életen átroncsolt életünk
Néha még oda- visszagondol;
Hol fényes hallgatásunk alszik
És sebzetten horkol monoton.

Hallható jajgatással feladtuk
A feladhatatlant;
Üdvösségünket, s elkérgesedett
Mibennünk az élet.

okeanus•  2015. szeptember 4. 07:03

Terhen vittem...

Terhem vittem, s mert

Nem volt hol letennem,

Hozzám nőtt, s akár

A púp; hátam mögött

Ölelve domborult

Bőröm alatt; a múlt.

 

De esett eső idő,

a kútba hallgatag;

most súlyom terhe vagy.

Felnézek réveteg;

sós permet; hideg, holt,

Kéked csak picinyke folt

okeanus•  2015. szeptember 3. 21:18

Nem lesz...

Nem lesz sötét és fény se lesz,

Minden, minden egyre megy.

Minden puha, szürke kegy:

Kőlepte nappalok,

önzáró évszakok,

Idő-spirál körbe forog,

és rideg szél zörög...