legland blogja
GondolatokSzívemre rácsot verek!
Tegnap lemaradtam szemeidről,
de ma már vigyázok, s lesben állok,
ma már bebörtönzöm őket;
nem szökhetnek el: - kékjeid főleg!
Szívemre rácsot verek,
nem szökhetnek el belőle, nem a szemeid,
mert fogjaim lesznek,
s benne a legszebb álmaid.
Szívemre rácsot verek,
szél suttogású keményet,
s akkor már nem szökhetsz el,
nem, ha már dalaimban is, örökké egy leszek veled!
Szívemre rácsot verek, éjfeketét,
rab akarok lenni, bűnhődni;
minden ellopott, s magamra költött,
drága, arany-ajkú csókodért.
Szívemre rácsot verek,
hogy ne szökhessenek be hozzá;
azok az írígy, mindig mezítlábas,
sáros arcú, minden szerelemben kétkedő;
örök-vén, szomorú percek.
Mondanád e még?
az éj vasvillával forgatja a szívem
s úgy szorja belőle a szikrákat ki
mint zárlatos dinamóból a túlfeszültség
azt az egy vörösen izzó szerelmes szót...
ha begerjed ott az a sok vágyban tekergő rézdrót
város vagy faluszél mindegy nekem
kopár táj őszi szél
matyó vagy tót csak legyen ott
legyen sok csók
mert addig forog már a szívem
csak még addig még meg nem akad a tengelye
és elpattanó ereiből
el nem szívárog
el nem az utolsó szerelem...
az utolsó szerelem minden kemény tüze
minden megfeszülő férfi ereje
de utoljára még megkérdezem magamtól
vinnel e még kis kapudon menyasszonyi uszájt be
vinnél e
aranyfényű napos verseket
vinnél e még valaki álmodó szemeibe
mondanád e még mondanád e valaki fülébe csendesen
mikor már a hold ezüstkaszája surrog az égén
jó éjszakát
jó éjt szép kedvesem
Ugye megvigasztalod...
késem élén a vér a sötétségé
harcoltam ellene az este
hétszer felém szúrt
szívemben mind a 77 álmomat kereste
késem élén a vér már megalvadt
majd ifjúságom szerteszét szakadt
álom rongyaival
ha felébredtem majd letörlöm azt
késem élén a vér
holnap már érted fakad
s ha győztem csókjaiddal vigaszaltd meg
ugye megvigasztalod szép halottadat...
Elmossa csendes álmaink...
majd meglátod jó lesz nekünk
koncertekre megyünk
hol a Bogányi
Chopin-t játszik előttünk
majd meglátod
milyen finoman csillog is
az az óriási hangszer
de mikor a mester rácsap
a városban görcsbe rándul sok
de lehet az összes harang meg a tornyok
hogy aztán a lágy hangok közénk szökjenek
simogassanak mint csillogó kék szemű tündérek
látjuk majd a tengert is
a roppant mély árkokat
hol a sötétség egyszer megfogant
és a hegyek csúcsát hol esténként meghal a Nap
jó lesz nekünk
játszunk majd a parton a puha homokban
szíveket rajzolunk bele
szíveket pedig tudjuk hogy a tenger visszajön
mindig visszajön
hogy még ha gyöngéd haraggal is
de elmossa rajzaink
elmossa csendes álmaink...
Szent titok a szemed...
szent titok a szemed
mely előttem mint egy
ismeretlen asztráltest lebeg
szent titkait mutasd meg
mint villám ha a felhők magasából
zörgetve kiles
szent titok a szemed
és tudja az ősi törvényt
nőnek a szemeivel ölnie is lehet
de minden titka az enyém lesz
mikor rám néz
és csendben kifosztja
szívem sűrűjéből
azt a sok édes gyönyörű vért...l
szent titok a szemed
akkor is ha még nem voltál
csak majd leszel
és nem fogsz mást kérni
csak ennyit
fázom add rám a lelked
tárd ki a karod
s cserébe neked adom
minden lángban edzett
megégett kárhozatom...