Szívemre rácsot verek!

Tegnap lemaradtam szemeidről,

de ma már vigyázok, s lesben állok,

ma már bebörtönzöm őket;

nem szökhetnek el: - kékjeid főleg!

Szívemre rácsot verek,

nem szökhetnek el belőle, nem a szemeid,

mert fogjaim lesznek,

s benne a legszebb álmaid.

Szívemre rácsot verek,

szél suttogású keményet,

s akkor már nem szökhetsz el,

nem, ha már dalaimban is, örökké egy leszek veled!

Szívemre rácsot verek, éjfeketét,

rab akarok lenni, bűnhődni;

minden ellopott, s magamra költött,

drága, arany-ajkú csókodért.

Szívemre rácsot verek,

hogy ne szökhessenek be hozzá;

azok az írígy, mindig mezítlábas,

sáros arcú, minden szerelemben kétkedő;

örök-vén, szomorú percek.