kozmazsu blogja
Vázlat
Sötétebbek a nappalok,
egyetlen szeretet-illatú új napot,
utat mutató csillagot,
mert a szeretet koldusa vagyok.
Zsoldom egy szó, mely felém hajol,
tekintet, melyben szeretet ragyog,
sugarától lelkemben fellizzanak a csillagok:
fellélegeznek a nappalok,
távoldnak a csillagok, s újra
fényben járhatok.
Szeretet-zsoldomat,
éhező koldúsnak átadom,
többé már a szeretet koldusa
nem én vagyok.
Lelkembe nem férkőzhet
fájdalom, kapuját
szeretetből szőtték angyalok,
s árvalányhajjal hímzett pártámban
Csillagösvényen tova ballagok.
Fájdalom
Mikor a fájdalom
némaságra késztet
megrekedt szavaim
egymásnak feszülnek,
Sebek, könnyek,
gyöngyök, vermek,
Szavak, sírban,
lelkem kínban,
Porban -alázva
könyörgök kiáltva,
csillagokkal látok,
megváltásod várom.
Rendhagyó ballada Lile morzsájáról
Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből
jószándékkenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile az árva
bízvást kap utána.
Alámerül Lile
posványnak vízébe.
Egyiket otthagyja,
másikat elkapja
hangosan kiáltja:
miért mindig morzsa?
Kérne ő falatot,
jóízűt, zamatost,
Ha morzsa nem volna!
Gúzsba kötött lelke
ám, ha szabadulna,
Mindig hullik morzsa,
mindig visszatartja.
Pedig már búcsúzna,
más után kutatva,
szinte már sikoltja:
- nem kell ez a morzsa,
morzsa alamizsna -!
Keserű sikolya
lápba fúl.Ki hallja?
A csábító morzsa!
Morzsához szól dala,
morzsáját bubázza,
morzsájának terít
önmagát alázza,
közben csak dúdolja:
- jó kézből, jó kézből,
jószándékkenyérből
hullj csak,hullj csak morzsa -!
Pillangó társulna
morzsavacsorához,
Lile óva inti:
rabul ejt a morzsa!
Legalább te repülj,
legalább menekülj,
lelkem pillangója!
Hullasd el útközben,
Intő jelként vágynak:
ne jöhessen senki
morzsavacsorára!
Ingovány, ködfüstű,
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Lápalján, kotu közt
lélekrojtján - Lile,
sikolyfodrán rebeg':
és egyre csak keres'
- Hol a fény, a kiút,
az a kéz, mely kihúz
morzsatemetőből?
Válasz Barátomnak /Barátom ciklus/
Mikor a huszonévek szállnak,
s reptükkel fájnak:
ne hagyd magad!
Éveid múltával
kevesebb nem leszel,
hát ne add magad!
Leltárod hiányt mutat,
s fájón hasít beléd a tudat?
Maradj önmagad!
Fogd ecseted, a keser'ből
a jót fesd szépre,
hogy méltó legyen emlékezésre,
S az út végén vess pillantást
e képre, hogy mondhasd: megérte,
így add, s légy önmagad!
Asszociáció
"Ajtódnál valaki megáll,
ó, halld meg, figyelj csak csendben,
ajtódnál valaki megáll.
Ajtódon valaki kopog,
ó, halld meg, figyelj csak csendben,
ajtódon valaki kopog.
Bocsásd be szíved ajtaján
Ó várjad, bocsád be Jézust,
bocsád be szíved ajtaján." /Ev.ifj.ének/
Csend ül szobámban, borongva.
Valaki ajtómnál megáll.
Ki lehet ily időben?
Simítás hallik a kilincsen,
s mert ajtóm mindig nyitva áll,
kopogása szinte felesleges
enged a zár magától már.
Lágy fuvallat járja át a szobát,
arcomon simítja szét mosolyát,
hajamba huncutul beletúr,
szememből könnycseppet húz elő,
és varázsol kutakodva ő.
Lelkem fájdalmait lassan összeszedi,
hókendőbe rejti, és átöleli.
Karjára veszi és mosolyogva int,
Várj! - Jövök majd megint.