kozmazsu blogja

P { margin-bottom: 0.21cm; }

Március idusán gyönyörű nap kélt fel,

Hőseinknek napja tündököl az égen!

Kokárdámat szívem fölé tűzve,
régmúlt időket idézve

énekelek Néktek:

Tanítsd meg a magyar gyermeket,

elődeit tisztelnie kell,

múlt nélkül a magyar mit sem ér,

tanítsd, védje Magyar Nemzetét!

Tudnod kell a néped énekét,

búzamezők színét, életét.

Nemzetiszín táblát szeretnék,

hol búzavirág, pipacs jól megfér!

Hisz:

népem dala tücsökzene,

fűben, fában ének,

búzamezők, hegyek dala;

méhek zümmögése, fű alól

a zizzenés, magyarul szól nékem,

mindenben csak ő dalol, az én Magyar Népem!

Magyarnak fájdalma, öröme a szépben,

szerelem-búbánat mind együtt zenélnek.

Táncot jár a tücsök cinege-cipőben,

tipegő, topogó kisgyermek kedvében.

Ma reggel kertemben dalcsokrot kötöttem,

Istenáldást kérve eléterítettem.

Magyar táncok, dalok engem átölelnek,

szőttesükbe fonva büszke magyar lelkem.

Ma reggel kertemben
dalcsokrot kötöttem,
hadd lássa és hallja
más is énekünket!

Népem dala, tücsökzene
fűben, fában ének!
Hisz
táncot jár a tücsök
cinege cipőben,
tipegő-topogó
kisgyermek kedvében.
Búzamezők, hegyek dala,
méhek zümmögése,
fű alól a zizzenés
magyarul szól nékem.
Magyarnak fájdalma,
öröme a szépben,
szerelem, búbánat,
mind együtt zenélnek.

Szőttesükkel lelkemet
vonják be ízükkel,
ékkőként a szívembe
ezt a drága kincset!