kozmazsu blogja
Úgy szeretnék...
Úgy szeretnék újra gyermek lenni,
úgy szeretnék csodát várni,
Anyám mosolyából kicsenni a titkot,
Apám kezéből a szeretet simítót,
s lelkük rejtekéből a régi-régi
gyermeki karácsonyt!
Mikor előkerültek a „titkos anyagok”,
a drótok, rafiák, gesztenyék, diók,
s a dédelgetett, kisimított ezüst csoki papírok,
hogy ünneplőbe öltöztessék
az Anyám készítette szaloncukrokat.
Vágyom…
A titkot, a szeretet titkát, az örömet, a csodát,
szeretném újra átélni, megélni az ajándékszületést,
ami csak az enyém, s másnak ilyen nincs,
mert nekem készült, nekem csinálták, két kézzel,
melynek minden mozdulatában ott lapult a szeretet.
Nem nagy csodákra vágyom, csak egyszer még,
egyetlen egy gyermeki lelkületű karácsonyt!
Égősorok helyett,
a billegő gyertyák és vattapihék, csillagszórók ékét,
és a fa alatt hallani, énekelni, az énekek énekét.
Követelőző lettem, talán, mert még mindig vágyom?
Követelőző lettem, mert kell
az a fényes Karácsony?
Mit gyertyák könnycseppjei festettek hófehérre?
amit, Angyali szárnyak terítették szét:
a Titokzatos Éjt?
Melyet megkoronázott csilingelő hangod,
mint egy szarvas húzta szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt:
látom már!
A szegénység bekandikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott!
Izgalom, s öröm rózsái égtek arcodon.
Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre szelíd szarvasok.
Nem zeng a házban hatszínű dallam,
csodaváró hangon, égig érő sóhaj!
A fa körül ülve vártuk a Csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
Ilyenkor elgondolkodom, mitől változott meg a karácsony?
A külvilág fényárban tündököl.
elvakít a mammon fénye, de azért
újra itt van a Karácsony!
Én pedig csak vágyom a Karácsonyt….
Lelkemben gyúlnak csillagok,
melyek az égig hatolnak,
s bennük arcotok mindig felragyog!
Így kívánok Néktek odafent az égben,
de itt lent a földön is
minden jóakaratú embernek
Áldott, Karácsonyt!
Ősz.....
Nekem az ősz nem a fák halálát,
nem a szikrázó napfény hiányát,
hanem a békét, és megnyugvást,
- a megújulás, az újjá születés
titkos varázsát - hozzák lelkembe.
Pihenni vágyik a természet,
hogy új erőre kapjon, és egy
teremni képes új világot szülhessen,
tetszhalál mivoltából tavaszra!
Fájdalom
Mikor a fájdalom
némaságra késztet
megrekedt szavaim
egymásnak feszülnek.
Sebek, könnyek,
gyöngyök, vermek,
Szavak sírban,
lelkem kínban...
_
Mikor a sírás könnyekké
nem jajdul, mikor már
hasad, törik, s szóvá sem
sajdul, mikor már nincs,
mert elég a sokból
néma szavaim sikoltva,
kifeszítettként, íjukra hajolnak,
s tétlen némasággá torzulnak..
Virágvasárnapi gondolatok
Virágvasárnapi gondolatok
A keresztfához megyek,
mert máshol nem lehetek.
A Golgota hegyén hallgatom:
az össze-vissza dallamot.
Fáj nagyon!
Virágvasárnap Jeruzsálemben
Pálmaággal borított az út,
Hozsanna zeng mindenünnen
Jézusnak, Dávid Fiának,
kit szeretett népe várt nagyon!
De jaj!
A hold feketén feszült fel az égre
azon a csütörtöki napon,
melyen Jézus elárultatott.
Péntekre virradóra, kakas szóra
már a hű is tagadott.
Hiába…
Templom padlón
30 ezüst csengett,
cselvetők arcán gyúnymosoly.
Hiába minden, mert észrevétlen
a Hozsanna „Feszítsd meg”-re változott!
„Isten ama Báránya,
Hogy' jut a keresztfára?”
"Kifosztva, véresen áldó szavunkra várt,
Neki már nem maradt semmi más
s mi mégis, száraz torkkal harsogtuk:
Barabás! Barabás! Barabás!"
Keresztfáján kifeszítve,
szelíd szemét ránk emelte,
ennyit mondott: szomjazom…!
Minden évben, húsvét-tájban,
miközben keresztutam járom,
Barabás mivoltomon gondolkodva,
csak egy zsoltárt dúdolok:
„A keresztfához megyek,
mert máshol nem lelhetek,
nyugodalmat lelkemnek.
Ott könnyárban leborulok,
bűnterhemtől szabadulok,
hol a bűntelen szenved…”
Örömtánc /Vázlat/
Hegyek felett angyalsereg,
szárnyaikon remény lebeg,
susogják, hogy: jer, csak jer!
Itt a ritmus, kapd csak el!
Tam-tam - dobog már a ritmus
Pöm-pöm - máris peng a húr
Szellő fújja egybe őket,
öröm táncot jár az ujj!
Tavaszi zsongás,
bimbós tánc,
szerelmes dalban
örömtánc!
Dallam a régi,
de új széllel jár
ritmus és dallam
szívdobbanás!
Köszönöm a valcert
Örömtánc!
Szárnyat adtál
szívemnek,
szabadságot
lelkemnek!