kozmazsu blogja
Mikor az Isten.....
Mikor szédülten bolyongtam s vakon,
Megmutatta magát, és hogy ki vagyok,eltűnt az én, idő, és hogy hol vagyok,némasággá vált valómban engem nem hagyott.
Mikor már némán, porba-rogyva vágytam,akkor, de csak akkor,fénykoszorújába engem felkarolt.
Ady: Az Úr érkezése verse nyomán.....
Az utolsó keringő
Tiszavirág létemből harap a fájdalom,
A szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s dalaimmal lassan a semmibe vesznek.
Egy utolsó tánc, - egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.
Levetett ruha, vásott rongyciha,
elkopott az úton, mi haszna van,kupacolt szálait ölelve át,fon belőle k'lárist Tiszavirág.
S míg eltűnődve nézem kérészt,
ahogy felcsillantja röpke létét
holtág vizéhez utolszor repül,
Isten tenyerében elszenderül,
a tündöklő Tiszán harap a fájdalom,
csontszöveteimmel szú, már rég jóllakott,
a szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s a por, a keringő a semmibe vesznek.
Egy utolsó tánc,- egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.
Mit hozott a Jézuska?
Nagy ajándékot! Gyermekeim kiadták a verseimet, így nagy öröm ért, mert megjelent az első önálló verseskötetem "Eszmélés" címmel. Igen felkavart ez a nagy öröm...s ez jutott eszembe: "Belelátott a Boldogságba, és a Boldogság is látta őt." /Müller Péter/
Szilánkok így kora reggel
Nem sürgetem a jelent, sem jövőt,
hagyom érni a dolgokat.
Nem sürgetem az időt,
ha restség fojtogat,
hagyom érleljen magokat.
Nem bánt, ha közönyösnek
néznek mások,
mert nem látható a gondolat,
én csak várok, kivárok,
hagyom érni önmagam.
S amíg, a nagy forgatagban állok,
és csak nézem a "nagyokat",
az egyhelyben tapodó csendemben
én érlelem a magokat.
Eközben lelkemben gyúlnak csillagok,
csóvájukba a türelem simul,
bár már cikáznak is tova,
de nem nyomtalanul.
És én csendembe burkolózva
konokul, megátalkodottan,
vigyázón érlelem a magokat,
hogy szárbaszökkenve
láthassam, féltve őrzött önmagam.
Március idusán
P { margin-bottom: 0.21cm; }
Március idusán gyönyörű nap kélt fel,
Hőseinknek napja tündököl az égen!
Kokárdámat szívem fölé tűzve,
régmúlt időket idézve
énekelek Néktek:
Tanítsd meg a magyar gyermeket,
elődeit tisztelnie kell,
múlt nélkül a magyar mit sem ér,
tanítsd, védje Magyar Nemzetét!
Tudnod kell a néped énekét,
búzamezők színét, életét.
Nemzetiszín táblát szeretnék,
hol búzavirág, pipacs jól megfér!
Hisz:
népem dala tücsökzene,
fűben, fában ének,
búzamezők, hegyek dala;
méhek zümmögése, fű alól
a zizzenés, magyarul szól nékem,
mindenben csak ő dalol, az én Magyar Népem!
Magyarnak fájdalma, öröme a szépben,
szerelem-búbánat mind együtt zenélnek.
Táncot jár a tücsök cinege-cipőben,
tipegő, topogó kisgyermek kedvében.
Ma reggel kertemben dalcsokrot kötöttem,
Istenáldást kérve eléterítettem.
Magyar táncok, dalok engem átölelnek,
szőttesükbe fonva büszke magyar lelkem.