kozmazsu blogja

kozmazsu•  2015. április 14. 12:58

Mikor az Isten.....

Mikor szédülten bolyongtam s vakon,

mikor már hittem, hogy mindenki elhagyott,

Isten kivárt, míg csüggedésembe halkulok.


Megmutatta magát, és hogy ki vagyok,

eltűnt az én, idő, és hogy hol vagyok,

némasággá vált valómban engem nem hagyott.


Mikor már némán, porba-rogyva vágytam,

akkor, de csak akkor,

fénykoszorújába engem felkarolt.

Ady: Az Úr érkezése verse nyomán.....

kozmazsu•  2015. március 28. 08:59

Az utolsó keringő

Tiszavirág létemből harap a fájdalom,

csontszöveteimet szú rágja szét - porol -.
A szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s dalaimmal lassan  a semmibe vesznek.


Egy utolsó tánc, - egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.


Levetett ruha, vásott rongyciha,
elkopott az úton, mi haszna van,

kupacolt szálait ölelve át,

fon belőle  k'lárist Tiszavirág.


S míg eltűnődve nézem kérészt,
ahogy  felcsillantja röpke létét

holtág vizéhez utolszor repül,

Isten tenyerében elszenderül,


a tündöklő Tiszán harap a fájdalom,
csontszöveteimmel szú, már rég jóllakott,
a szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s a por, a keringő a semmibe vesznek.


Egy utolsó tánc,- egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.

kozmazsu•  2015. január 2. 16:46

Mit hozott a Jézuska?

Nagy ajándékot! Gyermekeim kiadták a verseimet, így nagy öröm ért, mert megjelent az első önálló verseskötetem "Eszmélés" címmel. Igen felkavart ez a nagy öröm...s ez jutott eszembe: "Belelátott a Boldogságba, és a Boldogság is látta őt." /Müller Péter/

kozmazsu•  2014. szeptember 25. 07:39

Szilánkok így kora reggel

Nem sürgetem a jelent, sem jövőt,
hagyom érni a dolgokat.
Nem sürgetem az időt,
ha restség fojtogat,
hagyom érleljen magokat.
Nem bánt, ha közönyösnek
néznek mások,
mert nem látható a gondolat,

én csak várok, kivárok,
hagyom érni önmagam.
S amíg,  a nagy forgatagban állok,
és csak nézem a "nagyokat",
az egyhelyben tapodó csendemben
én érlelem a magokat.
Eközben lelkemben gyúlnak csillagok,
csóvájukba a türelem simul,
bár  már cikáznak is tova,

de nem nyomtalanul.

És én csendembe burkolózva

 konokul, megátalkodottan,

vigyázón érlelem a magokat,

hogy szárbaszökkenve
láthassam, féltve őrzött önmagam.

kozmazsu•  2014. március 18. 10:23

Március idusán

P { margin-bottom: 0.21cm; }

 


Március idusán gyönyörű nap kélt fel,

Hőseinknek napja tündököl az égen!

Kokárdámat szívem fölé tűzve,
régmúlt időket idézve

énekelek Néktek:

Tanítsd meg a magyar gyermeket,

elődeit tisztelnie kell,

múlt nélkül a magyar mit sem ér,

tanítsd, védje Magyar Nemzetét!

Tudnod kell a néped énekét,

búzamezők színét, életét.

Nemzetiszín táblát szeretnék,

hol búzavirág, pipacs jól megfér!

Hisz:

népem dala tücsökzene,

fűben, fában ének,

búzamezők, hegyek dala;

méhek zümmögése, fű alól

a zizzenés, magyarul szól nékem,

mindenben csak ő dalol, az én Magyar Népem!

Magyarnak fájdalma, öröme a szépben,

szerelem-búbánat mind együtt zenélnek.

Táncot jár a tücsök cinege-cipőben,

tipegő, topogó kisgyermek kedvében.

Ma reggel kertemben dalcsokrot kötöttem,

Istenáldást kérve eléterítettem.

Magyar táncok, dalok engem átölelnek,

szőttesükbe fonva büszke magyar lelkem.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom