Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Asszociáció
kozmazsu 2013. március 24. 21:47
"Ajtódnál valaki megáll,
ó, halld meg, figyelj csak csendben,
ajtódnál valaki megáll.
Ajtódon valaki kopog,
ó, halld meg, figyelj csak csendben,
ajtódon valaki kopog.
Bocsásd be szíved ajtaján
Ó várjad, bocsád be Jézust,
bocsád be szíved ajtaján." /Ev.ifj.ének/
Csend ül szobámban, borongva.
Valaki ajtómnál megáll.
Ki lehet ily időben?
Simítás hallik a kilincsen,
s mert ajtóm mindig nyitva áll,
kopogása szinte felesleges
enged a zár magától már.
Lágy fuvallat járja át a szobát,
arcomon simítja szét mosolyát,
hajamba huncutul beletúr,
szememből könnycseppet húz elő,
és varázsol kutakodva ő.
Lelkem fájdalmait lassan összeszedi,
hókendőbe rejti, és átöleli.
Karjára veszi és mosolyogva int,
Várj! - Jövök majd megint.
kozmazsu2013. március 25. 09:53
Kedves István!
szívből köszönöm!
szeretettel: Zsuzsa
kozmazsu2013. március 25. 09:53
Köszönöm Drága János értő, érző olvasásod.
szeretettel: Zsuzsa
Törölt tag2013. március 25. 09:30
Törölt hozzászólás.
skary2013. március 25. 04:34
:)
Schmidt_Aladar2013. március 24. 22:46
Meghitt vers!
kozmazsu2013. március 24. 22:05
Lehetni éppen lehetne, de nem csak mosolyból áll sajna az élet.
Törölt tag2013. március 24. 22:02
Törölt hozzászólás.