Asszociáció

kozmazsu•  2013. március 24. 21:47

"Ajtódnál valaki megáll,

 

ó, halld meg, figyelj csak csendben,

 

ajtódnál valaki megáll.

 

Ajtódon valaki kopog,

 

ó, halld meg, figyelj csak csendben,

 

ajtódon valaki kopog.

 

Bocsásd be szíved ajtaján

 

Ó várjad, bocsád be Jézust,

 

bocsád be szíved ajtaján." /Ev.ifj.ének/

 

 


 


 


 

Csend ül szobámban, borongva.
Valaki ajtómnál megáll.
Ki lehet ily időben?
Simítás hallik a kilincsen,

 

s mert ajtóm mindig nyitva áll,

 

kopogása szinte felesleges

 

enged a zár magától már.

 



Lágy fuvallat járja át a szobát,
arcomon simítja szét mosolyát,
hajamba huncutul beletúr,
szememből könnycseppet húz elő,
és varázsol kutakodva ő.
Lelkem fájdalmait lassan összeszedi,
hókendőbe rejti, és átöleli.
Karjára veszi és mosolyogva int,
Várj! - Jövök majd megint.

 


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kozmazsu2013. március 25. 09:53

Kedves István!
szívből köszönöm!
szeretettel: Zsuzsa

kozmazsu2013. március 25. 09:53

Köszönöm Drága János értő, érző olvasásod.
szeretettel: Zsuzsa

Törölt tag2013. március 25. 09:30

Törölt hozzászólás.

skary2013. március 25. 04:34

:)

Schmidt_Aladar2013. március 24. 22:46

Meghitt vers!

kozmazsu2013. március 24. 22:05

Lehetni éppen lehetne, de nem csak mosolyból áll sajna az élet.

Törölt tag2013. március 24. 22:02

Törölt hozzászólás.