Rendhagyó ballada Lile morzsájáról

Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből
jószándékkenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile az árva
bízvást kap utána.

Alámerül Lile
posványnak vízébe.
Egyiket otthagyja,
másikat elkapja
hangosan kiáltja:
miért mindig morzsa?
Kérne ő falatot,
jóízűt, zamatost,
Ha morzsa nem volna!

Gúzsba kötött lelke
ám, ha szabadulna,
Mindig hullik morzsa,
mindig visszatartja.
Pedig már búcsúzna,
más után kutatva,
szinte már sikoltja:
- nem kell ez a morzsa,
morzsa alamizsna -!

Keserű sikolya
lápba fúl.Ki hallja?
A csábító morzsa!

Morzsához szól dala,
morzsáját bubázza,
morzsájának terít
önmagát alázza,
közben csak dúdolja:
- jó kézből, jó kézből,
jószándékkenyérből
hullj csak,hullj csak morzsa -!

Pillangó társulna
morzsavacsorához,
Lile óva inti:
rabul ejt a morzsa!
Legalább te repülj,
legalább menekülj,
lelkem pillangója!
Hullasd el útközben,
Intő jelként vágynak:
ne jöhessen senki
morzsavacsorára!

Ingovány, ködfüstű,
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Lápalján, kotu közt
lélekrojtján - Lile,
sikolyfodrán rebeg':
és egyre csak keres'
- Hol a fény, a kiút,
az a kéz, mely kihúz
morzsatemetőből?