kozmazsu blogja
EgyébÖrömtánc /Vázlat/
Hegyek felett angyalsereg,
szárnyaikon remény lebeg,
susogják, hogy: jer, csak jer!
Itt a ritmus, kapd csak el!
Tam-tam - dobog már a ritmus
Pöm-pöm - máris peng a húr
Szellő fújja egybe őket,
öröm táncot jár az ujj!
Tavaszi zsongás,
bimbós tánc,
szerelmes dalban
örömtánc!
Dallam a régi,
de új széllel jár
ritmus és dallam
szívdobbanás!
Köszönöm a valcert
Örömtánc!
Szárnyat adtál
szívemnek,
szabadságot
lelkemnek!
Leszek én....
Válasz Mássággal élő költő Barátomnak!
/Fogyatékkal élők Napjára/
Leszek kezed, leszek lábad,
leszek zsámoly, s leszek párna,
leszek csillag, hold, ha kell,
leszek szemed, füled, hogyha kell!
Vagyok Neked, leszek Veled,
- mások vagyunk-
de mégis Egy!
Nekem szívemben ragyogsz fel,
legyek ugyanez én Neked!
Leszek, ha akarod különös lény,
lelkedben vibráló új remény,
melynek fényében tündökölsz,
lelkedben csillanó tündefény!
Mássággal élsz, - biz' én is úgy,
bár testem egész, de lelkem dúl,
szeretetre vágyik éppen úgy,
mint, ahogy Te kérnéd, - mert én is úgy!
Isten előtt nincs Ő, meg Én,
Emberek vagyunk a Földtekén,
Szívemben dalol az éneked,
Kívánom, ezt soha ne feledd!
Kérem az Istent, tegye meg,
ne nézzen Rátok senki sem,
másként, roncsként sohasem,
nézzen, mint "tenyerén született"!
Az utolsó keringő
Tiszavirág létemből harap a fájdalom,
A szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s dalaimmal lassan a semmibe vesznek.
Egy utolsó tánc, - egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.
Levetett ruha, vásott rongyciha,
elkopott az úton, mi haszna van,kupacolt szálait ölelve át,fon belőle k'lárist Tiszavirág.
S míg eltűnődve nézem kérészt,
ahogy felcsillantja röpke létét
holtág vizéhez utolszor repül,
Isten tenyerében elszenderül,
a tündöklő Tiszán harap a fájdalom,
csontszöveteimmel szú, már rég jóllakott,
a szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s a por, a keringő a semmibe vesznek.
Egy utolsó tánc,- egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy villanás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örökéletig.
Mert ismét Nőnap lesz
Csak egy félperces szösszenet
Szines, fényes,és csábít Ő,
minden idegszálával figyelő,
érzékel, érez és teremt,
rendet, rendszert és szeretetet.
Nevel és ölel gyereket,
ölel és nevet a férfivel:
miközben senki nem kérdi:
miből? Teremt ő mindet
a Semmiből!
A Férfi
A férfi, a férfi egy más világ,
ő csak fehéret, feketét lát,
a világ neki oly egyszerű.
Színekkel képpé Nő festi azt,
s mosolyog elnézőn,
ha a kép mást mutat.
A férfi "teper", míg vágyait eléri,
s botor lélekkel azt biz'
nem érti, hogy - bár ő hordja a
kalapot, - de a fej, a nyaktól mozog.
Ám a férfi a nő nélkül mit sem ér,
s nő sem hordhatja a férfi fejét,
mert Isten bölcs volt hogy
kettővé teremt'
hogy együtt legyenek
Egyetlenek!
Csipkeszövő pók
Csipkeszövő pók
Csipkét szőttlelkembe a pók,tiszta szeretetből,átcsillanó napfényerejéből.
A csipkeszál elöregedett,szakadoznak a szövetek.Csipkeszövő pókomfoltozza a hálót,szakadt csipkéjénigazít ráncot,emléket idézve.dacolva idővel,reménnyel szívébenkíárusítja veretes
szőttesét.
Szelíden szólítom:csipkémet megszőtted, munkád elvégezted.Tedd kis életemcifra ládikába,csácsogó dalaimfessed tulipánrapiciny lakatkéntszívet akassz!
Rokkádat ne feledd!Keress új otthontfénylő napsugárral!S, ha rátalálsz,míves csipkeboltodúj kis gazdájára,csak meséld el:csácsogó dalaim,s miként szőttednékik csipke kalitjaid.