kozmazsu blogja

Virágvasárnapi gondolatok
 
A keresztfához megyek,
mert máshol nem lehetek.
A Golgota hegyén hallgatom:
az össze-vissza dallamot.

Fáj nagyon!

Virágvasárnap Jeruzsálemben
Pálmaággal borított az út,
Hozsanna zeng mindenünnen
Jézusnak, Dávid Fiának,
kit szeretett népe várt nagyon!

De jaj!

A hold feketén feszült fel az égre
azon a csütörtöki napon,
melyen Jézus elárultatott.
Péntekre virradóra, kakas szóra
már a hű is tagadott.

Hiába…

Templom padlón
30 ezüst  csengett,
cselvetők arcán gyúnymosoly.
Hiába minden, mert észrevétlen
a Hozsanna „Feszítsd meg”-re változott!

„Isten ama Báránya,
Hogy' jut a keresztfára?”

"Kifosztva, véresen áldó szavunkra várt,
Neki már nem maradt semmi más
s mi mégis, száraz torkkal harsogtuk:
Barabás! Barabás! Barabás!"

Keresztfáján kifeszítve,
szelíd szemét ránk emelte,
ennyit mondott: szomjazom…!

Minden évben, húsvét-tájban,
miközben keresztutam járom,
Barabás mivoltomon gondolkodva,
csak egy zsoltárt dúdolok:

„A keresztfához megyek,
mert máshol nem lelhetek,
nyugodalmat lelkemnek.
Ott könnyárban leborulok,
bűnterhemtől szabadulok,
hol a bűntelen szenved…”

Mikor szédülten bolyongtam s vakon,

mikor már hittem, hogy mindenki elhagyott,

Isten kivárt, míg csüggedésembe halkulok.

Megmutatta magát, és hogy ki vagyok,

eltűnt az én, idő, és hogy hol vagyok,

némasággá vált valómban engem nem hagyott.

Mikor már némán, porba-rogyva vágytam,

akkor, de csak akkor,

fénykoszorújába engem felkarolt.

Ady: Az Úr érkezése verse nyomán.....