kifordultam

Gondolatok
Pera76•  2016. november 25. 17:30

[naponta]

naponta szögletesebbek a szavak,
a tiszta terek szabadsága árkosodik,
átlépnénk határainkon, de visszahúz a köd,
a pillantások nem csengenek össze,
árnyékaink túlnyúlnak rajtunk,
és nem fedi el az idő sem
az ébrenlét fájó ostorcsapásait.

naponta leheljük a lélek
ablaküvegére lelkiismeretünk
pillangóit, és a lecsorgó tetemek
szárnyain járunk, egykedvűen viselve
méltóságunk fekete gönceit.

naponta megesküszünk
a már hiába istenére,
és tétlenül nézzük, ahogy
az esőrojtok között elmosódnak
szövött szép álmaink.

Pera76•  2016. november 17. 20:17

[tartozol]

tartozol az égnek azzal,
amit összeszedtél a hétköznapok
kósza érintéseiből,
tartozol a vasárnapok
szétdobált morzsáival,
miktől csak éhesebbé váltak
a csönd verébszárnya alatt
didergő estek,
tartozol a földnek majdan
a megnyugvás békéjével,
és tartozol magadnak a lázadások
visszafojtott múltjaival,
amiből nem nőtt ki, csak a sóvárgás
gyengén pislákoló virágja,
és hidd el, hogy mindez
leróhatatlan, ember.

Pera76•  2016. április 26. 21:48

[nem isten ver]

nem isten ver, hanem isten veréseinek
ígéretei burjánzottak rózsákká.
higgy. ember. tanú a hulla.
levágott szívek vázái kiborulva.
lehelj ide, te tükröt sose látott pára,
ki távolodna, számba se vedd könyörgését.
mit számít egy összecsukló kétség.
rójuk, ha a tiéd is, ez az én köröm.
ne látszódjon a sár: nyelvek a küszöbön.
a szeretet pillérének arcán pofonok,
az ég köpőcsészéje csordultig.
egyensúlyoznál, hely kell kibillenni.
meg vagy csinálva. ne vegye le rólad soha senki.

Pera76•  2016. március 15. 09:08

[nem az]

nem az okoz bonyodalmakat...
hogy párbeszédekből állított
járdákra lépünk, mikor le se
fékez előttünk a száguldó
ismeretlen, vagy amikor tudjuk,
hogy a túloldal mindig katasztrófa-
mentesebb zóna, határozottan,
húzzuk az időt, felsebzi a földet,
hozzánk ugyanazok a paraméterek
vágódnak, még nem tanultuk meg
a helyzeteket kezelni, rossz gyerekek,
széttapossák az önuralom tavaszi
virágágyásait, parittyával lövöldözik
a napot és egyszóval... hanem az a
nehéz, amikor el sem lehet dönteni,
hogy az egy helyben toporgó
kérdés-e vagy a válasz az idősebb.

Pera76•  2016. március 14. 21:36

[kölcsön van]

kölcsön van a mozdulat, a simítás,
az ölelés mástól lopott, nem illeszthető
töréseinkhez, fel nem ismerhető ujjlenyomatok
kezdetével mintázott, letörölhetetlenül.
az álmok ágaiból miféle tutajt építsünk?
a légzés törvénye megszegett, ázik a lélek
kérge, rendezetlen törvények rázzák a homlok
vitorláit, saját magunk iránt se érdeklődünk,
akkor módosul a terv, mikor már az arc
hullámaiba kapaszkodunk, szájunk bugyuta
mentőöv, átcsúszik rajta a szó.