kifordultam

Gondolatok
Pera76•  2016. február 4. 19:20

[valahol]

valahol jeleket véstek a hajnalokba.
mi ezt igyekszünk kisimítani,
mert minden homlok egy-egy hajnal,
minden szó meleg fénysugár,
a hétköznapok vonatfülkéin megül,
alig észrevehető filmriport.

minden jel állomásnyi gond,
de ha kinézünk: látszik a vasárnap,
élesre vasalt tiszta ég,
és bár bennünk néha kileng a béke,
feltelik, apad 40 év üledéke:
a bordasínek sípszava igaz.

valahol jeleket véstek a hajnalokba.
jeleket hagyunk mi is,
hol aszfaltráncokban csillagok izzadnak,
és nincsenek köd-szavak,
nyelvünkön bimbózik az ige,
még pattanásig feszül bennünk tavasz, nyár;
s egyszer majd kigombolt kabáttal állunk,
mint az őszi fák,
és többé nem adnak ránk új ruhát,
de addig ébredünk, megyünk,
küszöbön túlról visszaérkezünk, ha kell,
azzal a tudattal:
minden homlok egy-egy hajnal.

(kortársaimnak :))


Pera76•  2016. január 8. 10:21

[felhőfüggöny mögött]

felhőfüggöny mögött háboríthatatlan
békekötés vászonra ecsetelve
beenged kitöltöd a tereit
tenyered poharából iszik
ropognak a jóérzés hasábfái átmenetileg
összkomfortos lakás a szem
felfelé nem nézel a tetőtlenségig
csak mikor nyakig ázol

Pera76•  2016. január 8. 10:20

[ellépek]

ellépek árnyékom mellől
oda honnan gyökerestől
kiszaggatták a ringatást
hova a fény nem tud bevergődni
csőrében nincs olajág
sem bugyborékoló dalok
hol a mindennapokkal nem kell szembenézni
ahol a vers szemhéjára
érméket raknak
plusztalanítok

Pera76•  2015. október 30. 14:16

[fejfák szögein]

fejfák szögein fénycsonkok
szél vibrál mécsesek kereszttüzében
hogy a kialvás elkerülhetetlen
tudását magamba igézzem
hol a hit gyökér kapaszkodni
kell-e legyen igazabb a kapun túl

a lélek márványmintázata alatt
levő nyomornegyed ha kitisztul
kell legyen ennél több a kapun túl
esendőségünk fordítottja
vízkörökön a remény fonala leng
a szakadt időbe beletoldva

Pera76•  2015. október 19. 11:05

[kiömlő gondolatok]

kiömlő gondolatok perce ez
szétszórt viharok ágyások
nincs aki tud és megnevez
csak durván összeácsolt ég
és egy aki jár ki kettő

hány utat oldhat fel a pára
a homlokok szürke ablakára
ki mosdat fel élő színeket

lépni muszáj ez rendek rendje
és egyszer kitisztul a merre
kisimul domb hegy völgy vizek
hogy megálljak éppen napkeletnél

nem vagy de mintha lennél
fölsejlesz minden stációnál