kifordultam
Gondolatok"patika-szag"
árnyakat kergetek csüggedéseim
reményfoltok között sápadt kitűrések
ahányszor szürkül égre mosom
hosszúra koptatott rések
gyűlve gyűlnek
s szívemben a szarkalábak
tiédig repednek
kereslek
te májusba zavar(od)sz vissza
s belőled az őszt kortyolja
issza (bí)borom
majd te keresel
lázas hideget hozva rám
s csak visszhang felesel
zár(l)ak
mögöttü(n)k fecseg a csend
karózott éjbe szól
mindenhol itt vagy
és mégsem vagy sehol
Falevelek
Ócska bánat szepeg az égből,
s átokként terjed szét.
A föld kivetné magát is.
Rám szaporodnak az esték.
Leltárba mit vegyek?
Bennem az érték kevés.
Két három lépés előre
és sokszori felesés...
Köztük lidércfény lobban,
-mocsárszagom látható-
mert reahull egy darab ég:
még megbocsátható.
Csak fáj az őszi csend,
ahogy a semmibe bámulunk,
tudva azt: a savas bánattól
egyszer mind megsárgulunk.