Szilánkok

karadigcsaba•  2014. január 26. 17:27

ezt mindenképpen

ekkorawerklitmégnemtekertünkígykettenadarázsderekakalattakkoramikormárkihunytakatemplomokakutyákelhabzottakésazutolsóizzadtságcseppiskatapultáltabanyákbibircsókjairól

egyszerűen -annyirarongyvagyoktisztavéréstisztaszaréscsaktekerjüktekerjüktekerjükésrutinbóltátottszánkbajólilleszkednekadollármilliókamexikóinaplézerfényében

bonyolultan -
azérthajtokhogyjobblegyekawerklinélésamexikóinapnáldemégasivatagihomoknálistöbbrétűlegyek

versben-
1.

szarkalábak a havon
kotrókat küldök havon-
ta erre a tájra

szeretőm, de csalom
seggek, mellek halom-
ba fekszenek a lápon
az exeket elhagytam még lábon
ezerkilencszázkilencvenhárom
bizony
egy hűvösebb nyáron

mosolyráncok a tavon
a váltásrendszer óta von
s ráncigál a hazai köd

ide váltásruha kevés
millió, milliárd dárdával bököd
elterülök a fűben, ha látom
kétezer tizenhárom
iszony
remegve, de visszavárom

2.

bemutatkozom
magam szolgája volnék
a póráz vége
az elit és a pórnép
bennem esik térdre

rajtam a kormány 
és egy tucat éhes bige
telejósda rontás
pár súlyos ige

magam szolgája volnék
tehát a kormány én vagyok
ha isten a mozgólépcsőre lép
homlokom belső felére tapadnak
hármashangzatok

ha lefelé jövök
ő felbukik a deákon
neki meghajolnak a varjak
az ezüstös póznákon
ha felfelé igyekszem
ő lefelé utazik
és én csak azt várom
hogy kacsintson valaki

3.

néma ország
csonkig égett gyertyák
bátorság is volt
vadlovakkal hozták
én kitéptem sörényüket
és a kopasz almafákra kötöttem mind
és néztem hogy a szél varjakat hint
egészen a vérmező fölé
árnyékuk a házunkig elér

4.

ez annyira az igenek világa
hogy a nemek már nem számítanak

ez annyira az igazak pártja
falhoz állítom magam

ezt a szenes párát te fújod ki
és én lélegzem be

innen hogy jutunk ki
bújj el a zsebembe

annyira legalizálom amennyire akarom
annyira usa az álom amennyire hagyom

5.

búsan, konokon
húsban, rokonokon
öltöny, garbó
törköly, zserbó
viccek, tréfák
giccsek, félfák
támaszt, enged
fáraszt engem
vajkés, márvány
csészék, járván
szívek hegyén
nyolcvan telén
kölcsön, vissza
magyar: elissza
házat, gyerek
vázat , teret
skorbut járvány
család: ármány
gúzsba kezek
vaslemezek
jéghidegek
lekezelem
rozsdabarna
trabantba
irány mexikó

karadigcsaba•  2013. december 3. 22:35

erőset, csak erőset

évszázadokon át káromkodtam
és kagylók fölött tartottam a lófarkakat
évezredeken keresztül küldte a magyar posta
sose ért be
mennyit káromkodtam
évmilliók tűntek el jeges bőröndökben
korpás gallérokat rángattam
halált krákogva térdeltek le előttem
a kifacsart medence gyakorlott úszómesterei
a megkopott, zöldes boltívek alatt
gyerekek, én most tényleg, na de most már komolyan, gondolom
tőlem kövülhetnek a királyok erei

évmilliárdokon át hallgattam
arcom szelíden a kagylókra fektettem a nyári hétvégéken
aztán később ősszel és télen is, s a posta csak várt s várt de
én nem küldtem semmit
mennyit hallgattam
szigorú évek kerültek elő izzó málhákból
atlétámon átizzadt szívemet horogra akasztották
így leborultam a magyar tenger nagy hajósai előtt, kíváncsiságból
hónapok alatt hívő lettem, éppen tavaszra
gyerekek, nekem hetek kellettek csak a felismeréshez, hogy most komolyan, figyelj, erőm az igen, időm nincs
hogy egy napot gondoljak magamra

karadigcsaba•  2013. november 5. 23:17

élve, holtan

drótköteleket húzok
jéghideg lámpavasakat
keskeny derék a Nap
hunyorogva égeti végig a sörhasakat
asszonyok terítik ráncaikat elém
öregemberek pihentetik térdüket aranysárga hóban
értem, csak értem
kiengedik a kutyákat az erdőbe
én nem kértem hogy 
gyűrjétek fejeteket a gyökerek alá
beletelne néhány esztendőbe
míg visszaszivárognék, én galád !

a falu torkától a szűzhóig 
ha számot kell adnom ki voltam
Morrison élve
Jagger holtan

karadigcsaba•  2013. október 17. 19:09

kell nekem a suttogásod

hagyjál kicsit lógni
kényelmes a kötél
az éveket elszórni
"Nem ér" - ordít az örök tél

rajtam röhögtél
én meg a széket dőlni hagytam
melltájon a nyugat kél
a keletet nyugodni hagytam

aztán rámdőltél
de én nem vettem észre
mert nem volt metronóm, szűkült a bél
csak te emlékszel az egészre

őszülsz azóta
frusztrál az asztrál tér
jön egy újabb plomba

és a rák is lassan utolér

az unokád nem hiszi el
a pánikot, a rigolyát
dizájner drog viszi el
te csak a reggelit viszed át

a szeretet ami megfog
szigszalag szemeden
"vágd e la kötelet most" - mondtam
miért gondolkoztál ezen

kell nekem a suttogásod
gyere átérsz a vizen
van még hely a vitorláson, én úgy hiszem
és ha tempóznom kell
én a piranháktól se félek
de ha tempónom kell
én a piranháktól se

kell neked a suttogásom
itt fekszem a vizen
a testem a vitorlásom
de ha süllyedek
és ha végül tempóznod kell
te a krokodiloktól se félsz
és ha tempóznod  kellte a krokodiloktól se

 

 

 

 

 

karadigcsaba•  2013. augusztus 20. 17:09

transzformermámor

transzformermámor
még élhetnék
pár évet
ez az ára
okosabb a telefonom
jól meggondolom
visszamászom
a fára
gépházban
gépember
géplélek
ép ésszel
izzanak a tűzfalak
e-mailek
postagalambnak
gödröt ások
holdfényben postolnak
méhekben
s a herékben
mozdul az istenszikra
nem gondol
csak bebootol
csak az enter
meg a backspace
call center 
ez a new-wave

neked lan-party
nagy lajos nekem
könyvszag , két kérges kezem
ezzel ölelek
te tudsz ilyet?

a modern szerető virtuális
szerelmünk resetelve
rejtett fájlok bugyraiban
mégis csak fellelve

de mit érek
ha csak domainek
fogadnak
otthagynak
üres chatszoba
csak magamnak
üzengetek, hangulatjelek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom