Szilánkok

sejtjeidben orgonákat érlelsz mézzé
én mészként keveredem a hajnal kenőmájas homályában

nagyapám vaskeze
apám avas meze
az én szentimentalizmusom

a méhek halála nem csak kisgyermekkorban okozott mély keserűséget
ezekben a napokban is gondolok erre mikor lelküket vajjal harapom
.
végül is ez a körforgás engem táplál
és tudat alatt nyugtat az a felismerés hogy a légycsapó tesz emberré

valamikor akkor születhettem amikor az isten szörnyű porokat inhalált 
éhhalál tapasztott lepcses gyomorszájakat

isten nem figyelt az ő királynőjükre mikor én születtem, s a szorgalomra se vetett ügyet
.
a kasokat árván hagyták
az ember túlmutatott önmagán
az akácok lassan megöregedtek
száradni kezdett a húsom
és akkor bűzölögve emelkedett közép-európa fölé

az én szentimentalizmusom
apám avas meze
nagyapám vaskeze

PANEL 

hűvös panelparketten narancshéjak illatoznak
miközben térdre rogy egy gőzölgő zongora
csendet tör vicsorítva a bólépohár fogsora
majmok vascsővel fűtőtestet kongatnak, s falatoznak

szemben leszbikusok harapnak inas húsokba 
mellettünk barackba ázott vadász, egymaga
eltolja a hegyet hogy a tölgy odvából a vad szaga
mindinkább kergesse nazális mámorba , sokba

kerül a Fénynek hogy ennyire szemérmes
tudod, csak a fülem mögött nő dudva
a végén a vadász lesz aranyérmes

kerülöm az öreg liftet, de szívesen
hallgatom lusta nyögéseit
keresztül a kilencvenes éveken

ej, e vadmacska
pihe-pamacsot lehel
nyakamra

ej, ha akadna
borogatásra való jégcékla
tumorom is apadna

ej , ha maradna
a hold
én a markomhoz 
intéznék imát

ej, e márciusi hó
radírozza a mát
acélozott a depresszió ma a 
régi munkásszállókon

ej, ha szeretném 
a kókuszt meg a gombát
a lótuszt meg a kondás
nyerítő
babot

ej, akkor jobban
szeretném a szagod
szerényebben harapnám
minden tagod
mikor a "most" lobban

de nem vagyok más
csak neohippi
azon belül ócska kripli
döbbenten nézek rád
pont akkor
mikor kérdezed
hogy ez a versszak
miért pont nyolc sor

ej, azért mert a hétsoros
strófában
otthonos 
már nem vagyok
hagyok időt itt
hogy a tantusz leessen
hogy eme szaka poézisemnek
szintén nyolc sor lehessen

látod, azért írok hogy szívedet nassolhassam
szappanoperához 
ej, ha látod
akkor kontrollcé, kontrollvé
( csaló poéta vagyok ) 
ajvé

ej, ma már nincs divatba
eme verselés
e fajta bókolás
nem nyom a latba'

https://www.facebook.com/pages/Pimodan/262434710559365


neoavantgard törekvések oldala, egyenlőre sajátjaim fürödnek a dicsőségben, de másokat is szívesen várok az oldalra. Akár más művészeti ágakból is.

Boncmester már nem lehetek, ezért engedjék meg  hogy legalább verbális vájkálást hadd folytassak. Névtelen napi nexusok szubjektív definícói láthatók alább. Eme rejtett, de igen személyes üzenetek az érintetten kívülállók koponyáján is kopogtathat.  Lesz olyan kimagára ismer, ebből következőleg buzgóan tovább olvas, hátha begyűjti többi rejtett tulajdonságát és mély rádöbbenéssel jóváhagyja magában azokat.

Valaki egyszerűen dühös lesz.


nővér...szikét....

1.  ízlelgetem azt a tapasztalatot miszerint része lehettem egy neveléstragédiának.ahol a tehetséget particionálják a bigott ideák és félreértelmezett  szülői feladat. pedig volt esély ( gondolom,(tudom) ) arra a fránya értékrendre.arra a fajtára gondolok mely a legtöbb lélekkel kompatibilis.a kivetelek pedig általában a hasadt elmék, emberi szövődmények.de a szív harcol még, rúg, üt, vág.az a baj hogy a keserűséget az okozza hogy az ellentéteket csak úgy vedelem a szavaiból.

2.van olyan eset amikor egy ránc rossz helyre húzódik, vagy a mosolygödör trauma után is mély.meglehet hogy ez egy faj lesz majd valamikor.egy faj ami a metakommunikáció egy apró szegmensét használja fel a közlésre : a mimikát. és én büszke vagyok magamra hogy meg tudtam azt figyelni hogy emberek húzzák, vonják a szájukat hogy már zsibbad  és kiiktatják a többi testrészt , vagy legalábbis spórolnak az energiával.

3.húszéves kor körül még nem gond hogyha valakiben túltengenek az ambivalens érzelmek. hiszen ez ennek a kornak gyakorlatilag egyfajta ismérve is. de ebben az esetben valami mást érzek, valami elfojtottságot.azt le kell szögezni hogy az az álítás miszerint a szeretet agressziót szül ebben az esetben teljesen helytálló, legalábbis helytálló hogy erre végre tudunk mondani egy példát.most szeretetlenségre gondol a kedves olvasó ? remélem nem , mivel ilyen a Földön nem létezik.
az "öcsémért tüzbe menni" elmefuttatás ( és maga a tűzbe menés ) pedig nem méltó egy kétezres évek elején fiatalságát élő földi lakoshoz.

4.más bundájába belebújni csodálatos érzés kivéve akkor ha rossz az egyénválasztás.olyannal kötsz kimondatlan esküt akiről tán tudod legbelül hogy személyiségfejlődésedben nem segít , de ilyenkor már a vakság az úr és magárahagyatottság elbúrjánzik a testben.én visszamennék az időben hogy megöleljek anyád helyett is, és ezzel nem hős leszek csak emberi kötelezettségeimnek teszek eleget.

5. kevés ember tud jól keresni és aztán hirtelen rátalálni.mégha labilis gúnyát is húzol magadra akkor is vagy legalább valahol.ilyen emberekből is csak egy fajta nagypapa lehet : a megmondó. a nem tanult de tapasztalt, akit tényleg az élet tanított és olyat tud átadni mit közintézmény nem tud.

6. nem idegenek a foltok se tán....de ezt nem tudhatom biztosan.bizony vannak diók amiket nem lehet feltörni. csak a dióhéj mögött arra is kell gondolni hogy lesznek nagy fagyok, pusztító hőség és éhes varjak.de nem baj.én kívánok kellemesen unalmas életet neked.

7. a szívedet kellett volna először befesteni.és akkor azzal nézni körbe, figyelgetni az embereket.így lennél természetes, de azt hiszem csak csupa műanyag maradsz.nem idegeskedem ezen se, meg azon se, annyit mindent mondanék ami igazából csak a mögötted álló tömegeknek szól.én  meg csak egyedül vagyok.

8. most jut eszembe, lehet hogy te zseni vagy. azon egyszerű oknál fogva mert nem nagyon illesz bele a társadalomba. te csak a robogó világ utánfutóján kuporogsz valahol. most is éppen azon gondolkozol hogy miért nincsenek barátaid. de az amatőr taktikád csak a hirtelen kapaszkodás a szakadák felett. látom hogy hogy kalimpálsz a szíveddel a mellkasom felé csak nem érdekel.

9. az abortusz lett volna a megmentés. nem azért mert nem kedvelem, hanem pont azért mert igen. aki így születik az nem tudja magát túltenni rajta mert nem tudja min kell túltennie magát. bár képességei repítik a csúcsra, alacsony érzelmi intelligenciája gödörbe taszítja folyton. és amikor hirtelen eszmél akkor be akarja pótolni amit elszalasztott.