.megjöttem, drága aranyszíveim.

nehezek
karjaim
evezek
lélek
kit
nyúlnak
nevezek
babnak
magamban
hiteles
papnak
kinek
szeme
parázsló 
égöv
de
messze
a 
part
hogy
vaslánccal
lógott
szívemen
sohasem
zavart
azt
gondoltam
kutyánk
lesz
meg
macskánk
de
hogy 
nyakkendőmön
lógok
a szabadság-hídról
az punk
tekerj be , nyalj 
szívj
masszív szíj
leszek
arany szemhéjaid
közt
mondj egy köszt
és viseld el
hogy ady vagyok
mámorba fetrengve
nézd végig
hogy oda vagyok
és attillává avanzsálok
de tulajdonképpen
az én szentimentalizmusom
bizsergő húsom
nem engedheti
a heti hányinger
mutatja
a szigorúan monoton keserűségemet
feleségemet hazudom
dobjatok folyóba
vagy esetleg szánjatok meg mosollyal
fojtsatok borba
vagy talán öleljetek, álljatok sorba
ha pinának láttok, szóljatok
mert magamon kósza pillanatokban azt tapasztalom
hogy ő repített el engem önmagam felé
és segített nekem, magamhoz intézett kérdésekben
a pillanatok arra is megtanítottak , hogy nem élünk annyit - s nincs annyi ismeretünk a létről - hogy ne higgyünk az örökben 
effektíve olyan hogy idő számomra megszűnt létezni
az elmúlt hónapok meghatároztak előre
egyelőre most még sót köpök
de lassan ütőképes tapasztalatot kovácsolok , és majd meglátjátok mennyire aranyos öreg bácsi válik belőlem