Szilánkok

Irodalom
karadigcsaba•  2013. március 18. 18:18

neoavantgard

https://www.facebook.com/pages/Pimodan/262434710559365


neoavantgard törekvések oldala, egyenlőre sajátjaim fürödnek a dicsőségben, de másokat is szívesen várok az oldalra. Akár más művészeti ágakból is.

karadigcsaba•  2010. április 14. 18:19

budapesti kalauz.

Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelött arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párizsban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek.
De talán nem is a házak: az utcák egymásra hajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki, és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusszszámokkal való irodalmi asszociácciók vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem. 

 

Szerb Antal 

karadigcsaba•  2010. március 20. 14:03

nem él oly velszi bárd.

 

A kaláka egy csodálatos alkotása. zúzós. Arany Jani örülne ha fülébe jutna ez a muzsika.

Kaláka- Walesi Bárdok(Arany János)

karadigcsaba•  2009. december 29. 16:18

mert minden magányos varázsvilágunk: ketrec.



Müller Péter gondolatai


Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
   Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek nincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.


Hogy menniyre "varázsvilágban" él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud. Ezt akkor érzed, ha valaki mással beszélsz.
   Egy másik Világ! Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek. Kimondod ezt a szót hogy "szeretet" - és mást gondolsz róla te is, ő is. Magadon nem veszed észre, de rajta már látod, hogy "teljesen el van varázsolva". Amikor elveszel valakit feleségül, vele együtt elveszed az összes emlékét, elveszed az anyját, az apját, a magzati és gyerekkorát, elveszed az egész családfáját, a félelmeit, a szokásait - az egész "varázsvilágát", amiben él. Kimondasz egy szót mondjuk hogy "mama" - a te szemed boldogan nevet, s az övé fájdalmasan megvillan, mert a gyógyulatlan sebéhez értél. Neked egy szép anya-élményed volt, neki maga volt a pokol. És ez így van minden szóval! És így lehet a csókkal, az öleléssel is mást érez ő, mint te, mert más "varázslatban" él.

karadigcsaba•  2009. október 28. 20:04

regényhős lettem.

Egy kedves ismerősöm regényébe kaptam egy kisebb szerepet. A címe: A minderodok a lények ellen.
Természetfeletti dolgok a mindennapi életbe beágyazva.
Mélyen megtisztel.