erőset, csak erőset

évszázadokon át káromkodtam
és kagylók fölött tartottam a lófarkakat
évezredeken keresztül küldte a magyar posta
sose ért be
mennyit káromkodtam
évmilliók tűntek el jeges bőröndökben
korpás gallérokat rángattam
halált krákogva térdeltek le előttem
a kifacsart medence gyakorlott úszómesterei
a megkopott, zöldes boltívek alatt
gyerekek, én most tényleg, na de most már komolyan, gondolom
tőlem kövülhetnek a királyok erei

évmilliárdokon át hallgattam
arcom szelíden a kagylókra fektettem a nyári hétvégéken
aztán később ősszel és télen is, s a posta csak várt s várt de
én nem küldtem semmit
mennyit hallgattam
szigorú évek kerültek elő izzó málhákból
atlétámon átizzadt szívemet horogra akasztották
így leborultam a magyar tenger nagy hajósai előtt, kíváncsiságból
hónapok alatt hívő lettem, éppen tavaszra
gyerekek, nekem hetek kellettek csak a felismeréshez, hogy most komolyan, figyelj, erőm az igen, időm nincs
hogy egy napot gondoljak magamra