Szilánkok

| magyar citrom vagyok, bár egy kicsit megfacsart
a gyomromban a húsgolyó csinált egy svédcsavart
így merengek a verandán:
hogy lesz spanyol barackból magyar lekvár ?"

ideje senki vagyok átázott semmiben
hét nem s hét igen
tagadom
hogy azon a bizonyos napon én tényleg feltámadom
gerinced vezeklőöved, múltad kíváncsi ivarsejt
mostanában
felejt
felejt
felejt
kint ülök az esőben
mióta
tudnám
árnyékesernyő
párás tundrám a dombom épp
aszfaltóceánon gerincre tört jegenyék
úsznak a megálló felé
fa! te legőszintébb lény! 
ki unhatatlan tömöd belém az oxigént
mint nagyanyám az aranymézet télvíz idején!
te, akinek tudtunk hazudni évszázadokon át!
a bűntudat vesz rá arra hogy ezt inkább klaviatúrán
üssem le, ne bőrödbe, húsodba karcoljam a hozzád nem méltó szavaimat!
a leglényegibb bölcs vagy
karcsú ereidnek tétje van és együtt lüktet velem

|| első ajtós felszállás ||

és igen

már megint magamba beszélek

nehezek
karjaim
evezek
lélek
kit
nyúlnak
nevezek
babnak
magamban
hiteles
papnak
kinek
szeme
parázsló 
égöv
de
messze
a 
part
hogy
vaslánccal
lógott
szívemen
sohasem
zavart
azt
gondoltam
kutyánk
lesz
meg
macskánk
de
hogy 
nyakkendőmön
lógok
a szabadság-hídról
az punk
tekerj be , nyalj 
szívj
masszív szíj
leszek
arany szemhéjaid
közt
mondj egy köszt
és viseld el
hogy ady vagyok
mámorba fetrengve
nézd végig
hogy oda vagyok
és attillává avanzsálok
de tulajdonképpen
az én szentimentalizmusom
bizsergő húsom
nem engedheti
a heti hányinger
mutatja
a szigorúan monoton keserűségemet
feleségemet hazudom
dobjatok folyóba
vagy esetleg szánjatok meg mosollyal
fojtsatok borba
vagy talán öleljetek, álljatok sorba
ha pinának láttok, szóljatok
mert magamon kósza pillanatokban azt tapasztalom
hogy ő repített el engem önmagam felé
és segített nekem, magamhoz intézett kérdésekben
a pillanatok arra is megtanítottak , hogy nem élünk annyit - s nincs annyi ismeretünk a létről - hogy ne higgyünk az örökben 
effektíve olyan hogy idő számomra megszűnt létezni
az elmúlt hónapok meghatároztak előre
egyelőre most még sót köpök
de lassan ütőképes tapasztalatot kovácsolok , és majd meglátjátok mennyire aranyos öreg bácsi válik belőlem

ej, e vadmacska
pihe-pamacsot lehel
nyakamra

ej, ha akadna
borogatásra való jégcékla
tumorom is apadna

ej , ha maradna
a hold
én a markomhoz 
intéznék imát

ej, e márciusi hó
radírozza a mát
acélozott a depresszió ma a 
régi munkásszállókon

ej, ha szeretném 
a kókuszt meg a gombát
a lótuszt meg a kondás
nyerítő
babot

ej, akkor jobban
szeretném a szagod
szerényebben harapnám
minden tagod
mikor a "most" lobban

de nem vagyok más
csak neohippi
azon belül ócska kripli
döbbenten nézek rád
pont akkor
mikor kérdezed
hogy ez a versszak
miért pont nyolc sor

ej, azért mert a hétsoros
strófában
otthonos 
már nem vagyok
hagyok időt itt
hogy a tantusz leessen
hogy eme szaka poézisemnek
szintén nyolc sor lehessen

látod, azért írok hogy szívedet nassolhassam
szappanoperához 
ej, ha látod
akkor kontrollcé, kontrollvé
( csaló poéta vagyok ) 
ajvé

ej, ma már nincs divatba
eme verselés
e fajta bókolás
nem nyom a latba'

DÉLIBÁB

egyszer csak aranyló utak jelentek meg előtte.ronggyá ázott agávék tornyosultak miközben a nap pilléreken kapaszkodott felfelé a romos boltíveken. "Mennyi lehetőség.." gondolta magában, de ekkor már talán agyának rejtett fiókrészében mocorogni kezdett az az akta melyben található feljegyzések a földrajz órák ellógásának későbbi megbánásáról tanúskodtak még a pubertáskor elhagyása utáni hónapokból, így nem tudhatta a délibáb mibenlétét.csak a hollétét és egyben puszta létét rekognizálta miközben lehullott élete első hava. öt dombos kacskaringóval állt szemben, nótázó szerpentinekkel szemezett. és ott állt, szemére nehezültek a kristályok és gondolkozni kezdett.az elvtárs, a polgártárs egyszerre benne, őbenne.
szám szerint öt. rendezői balról nézve az első számú ódon deckákból volt kirakva, csak merő odafigyeléssel lehetett kivenni az öreg szúk muzsikáját.a perzselő horizontról pesti zene érkezett a térbe.(hát igen mit érne az isten szimbolizmus nélkül).továbbhaladván képernyők néztek búsan, ugyanakkor buzgóan tekintetéért epekedve, hardcore pornót sugározva
hát azt bizony kifelejtettem hogy a harmadik csupán egy ajtó halál vs. boldogság felirattal, hideg rézkilinccsel és egy öreg csősszel talárban.
a szája tátva maradt, keresztes pókoknak árnyékot és elemózsiát adva
negyedik út mondhatni a legszimpatikusabb ösvénynek bizonyulhat, gondolta, számára kedves ólomszag terjengett, és elektroncsövek árasztották a meleget és szuszogását visszhangozta a tágra nyílt folyosó.
ötös számúként tátongott rézsút a mélységbe ismeretlen állagú bugyogó fekete szószok felé mutatva, szereti a szószt is nem azért csak a bokája légyszi ne ütődjön
és hipp! akarom mondani....hopp! a fiókrész egyszer csak fakkjára koppintott és kirobbantak együtt és a papíreső eleredt és a tantusz komótosan, ívesen esett le aznap

................délibáb..............

és csak homok és szél maradt.

nagyharsány-kisharsány-palkonya

csodálatos fesztivál

ez volt az ötödik

muzsikáltunk a busz színházon melyen  neves színészek szórakoztatták a nagyérdeműt a helyszínek közötti járatokon

zenei feladatot láttam el ---> Karel Goth Emlékzenekar, Bimbo Brothers , Busz Brothers


emellett megtanultam : az egek része
                                      a részegek váészonlepedője