Szilánkok

van olyan ember
hétről hétre
tűzoltó utca
nyomod, csak nyomod
valami újat
na, mutasd
és, és
amíg vannak
kevés eset
három vagy négy ilyen
jókat kérdezel
kórházba kerül
huzamosabb ideig
terápia
megterheli
lelkét
folyamatos
nem úgy volt
doktor
tehetséges
bohocság
mond valamit
Zoro
magas pali
nokedli
tömzsi
és már röhög mindenki

kezdetek elején
2000-ben
első vizit
mi az eredmény
nem hematológiai osztály
nem, nem
sebészet
koponyatörés
jópofizik
láttál már
agyat belülről?
nyitva van
agytekervények
nővéreknek több gondja volt
lesminkel
levetkőzik
nem ilyen lovat akartam
három kórházba
több osztályra jártam
Heim Pál 
hétfő, csütörtök
Fehérvárra
kedden
ott meg lehet csinálni
a gyerek akkor fél
amikor megjelenik
az anyja s azt mondja
nem kell félni

akkor félni kell ? 
erőlteti
kínai kisfiú
görcsbe volt
mindent csináltam
cigánykerék, mosolyhadjárat
ő törökülésbe
mit nem csináltam ? 
buborékfújó
két buborék
üvöltve, sírásig nevet
jó hogy bent van a szülő
út a gyerekhez
első pillanat
amit Alfonzó tanított : 
"ti belőletek hetven-nyolcvan évesen
lesz jó bohóc
minden vicc
úgy tartom
tanulnom kell
a viszonyt
az attitűdöt
bohóctüdőt
bohócszívet
sminkelve nem lehet
mindent megtenni
a múltkor
politikus volt
nem értette a viccet

elnézést kértem
megy a nyuszi
az erdő szélén : leesik
ÉS ?
nincs és. leesik.
emós kislány : "mondd már tovább" !
"mi az hogy leesett?"
négykor eljöttem
hagyjuk abba
"Lala
az emós kislány este héttől-tízig
röhögött"

kiadom az utat
beadom a kulcsot
kinyitottatok
tárva-nyitva vagyok
ha belém költöznél beledöglenél a számlákba
teleragasztanád ázott falaimat
gitárt szögelnél az előszobaajtó fölé
unottan szürcsölnéd a tejet a
vérregelen, ajkadra fölét rászáradni hagynád
leleteid nem bontod
a fiókban rohad
vérnyomást nem mérünk, nem szedünk vitaminokat
ordítasz, skandálsz ebben a magas páratartalomban
zsíros pitvaromban
s csak visszhangzik bennem hosszan
mint konklúzió ha tantuszként koppan
az aszfalton
mint infarktus ha lappang, halálhörögve
röhögve
érkezik s azzal asztalt bont
perzsaszőnyegemen terülnél bűzlő dögként
körülötted dohányszemcsés hivatali felszólítások
a gyógyszerek kikészítve
a tévé maxon
van-e élet a klimaxon 
túl, egy nimfománnnak
gondolkozol
légzőtempódra pulzálnak bútoraim
a tévéből üvölt a Bujtor, alig
tudod feldolgozni az életet
örökös buffering
a horizont pixeles
üvegajtóim átnyikorognak a kilencvenes éveken
szalutálnak az esztendők
de az ügyes-bajos teendők
csak hányódnak egymásra
gregor samsák haláltábora
ha képességet hazudtol a kora
nem illik felkelni a perzsaszőnyegről
a piszoárban elnyelem minden savad s lúgod, minden hazugságod
hagyom felnőni kutyáidat, macskáidat
engem nem zárhatsz be
ide bárki besétálhat
s leülhet a tévé elé meditálni
szúk percegés a mama diófa asztalában
hálás metronóm
erre lépsz
egyet előre
kettőt hátra
nem te hajtasz
ők hajtanak
bábjuk vagy
nem te vagy betépve hanem mindenki más
az áskálódók kik rokonszenveznek a gravitációval
ők a saját kezüket kérik meg
s nemet mondanak
óra, nap, perc haldokló mértékegységek
ha Dóra vágya nerc, ha azt kéri őfelsége
másfél kiló csillagot hozzak a piacról valami pióca paraszttól
vasárnap délben
de én huszonegy grammnyi lélekkel hogyan kérem ?

aranykádban
a vasnádasban
nikkelkacsa
tikkel, a hasban
csak a nehéz
vegyületek
penészlelket
ne egyetek

igen bizony
penészlélek
benéztétek
ezer kéznek
útja véges
a zászló
szerelmes lesz
majd a szélbe

nugátsárban
Nyugat-Svájcban
trüffelmerci
a garázsban
menyéteken a karórák
nem nő itt stressztől rák
harapj a kakaós lámpavasba
itthon sajnos csak avasba

ágyasnászban
Magyar nyájban
a hurkasütők 
mosolyában
nyilazni visszafele kár
ha az ember előre sem lát
nem érdemes orrot húzni a szagra
ha nem emlékszel az illatra

századok
lázadok
lenyugodtam 
expressz járat

felejtek
kevertek
hosszúlépés
rövidzárlat

megejtem
keresztem
nem volt soha
valeriana és a lőre

helyettem
én bevettem
ki is hánytam 
a szélvédőre

ezredek
mocskos leszek
ha kihúznak
a Dunából

perceket
bűzös éveket
satíroznak
a mappámból

vaskezek
terpeszek
erdészek
nem kiabálok

készítek
mammutcsigát
a fákra majd
tetoválok

senki se
védi meg
a Greenpeace-nél
majd reklamálok

megtértem
a térdem
tiszta murva, kagylótetem

ha letérünk
a folyó körül
a vidrákat majd megetetem

számolok
pártolok
vagy csak csöndben lefogom az akkordot

de mást fogok
átszokok
leporolom a porondot

végre késhetek
gonosz fejgépek
nem én vagyok
szublimálok

beírod
a kódot
rögtön inába szállok

nem érnek
semmit sem
átfogó
kutatásaim

régóta
csak henyélek
gyógynövények
a társaim

olyat én nem ismerek
hogy az írás
tévedett

a lámpavasak mindig
meghajolnak
mégis kétkedek

végtelen
per végtelen
egyenlő nulla

két kezem
munkára vetem
belesüppedek
a bányászsisakba

nem képzelem
dehogynem
a perem eleve
koncepciós

leültetem
hűlt helyem
nem kell ide idegjós

reggelim kihűlt briós
földkávé és
vitaminbomba

bakelit
aradszky , koós
üvölt sötét
panelokba

poros udvarokba
nem teszem fel
meditálok

lótuszom
szombaton
a mentsváram
kitalálok

ne féljetek
még ha kétkedem
is , akkor se engedem
el a kötelet

na most megyek
pá, kamaszhegyek
az istennek végre töke lett

1.
dühöngő bikák gúzsba kötve
szakadék tátong
a kötélen ezer lábbal taposok
mindegy
döglenek, de én szavazok
gerincük még rándul 
úgy örvénylenek
hólyagos lábam görcsbe áll
a vörös homokköveken
napos délelőtt ez
tavasz lesz
mind meghalunk
és meghajlunk egyben
egyben nem élem túl
szívet vesztek
olajos lelkeket
proletárokat, az értelmiséget
kiket fogok én szelídíteni
milyen viadalokon fogadok
és vesztek
és tessék a hintaszékből mondom nektek :
" a szobám falán szarvak lesznek"

2.
most engem néz a táj
csak most szállt rám a part
csak most bújok vissza mélyen a méhbe

most a kurva fizet nekem
szárítom a napot
most éppen az Isten esik térdre

most növekszik a jégtakaró
épphogy csak van demokrácia
most nem gyötör senkit szerelem

most újra magasba nyúlnak az őserdők
az egek jönnek le hozzám
itt lent katalin és regina már nem eleven

3.

köldökéből 
a piszkot talán
kirúgva, leszázalékolva
kikaparná
de ez még talány
egy belvárosi
bölcsebb Buddha 

mellkasáról
az izzósorokat
berúgva, de inkább szalonspiccben
bogozza
rámlehel nehéz borokat
egy külvárosi
pöffedt Isten 

hátáról
a márványtömböt
szédülve az ívek alatt
leemelte
sarkantyúzva a földgömböt
s továbbsuhant
egy vidéki Allah 

4.

skizofrén színészek vagyunk
sznob akkordokat fogunk
hányunk és kelünk
csordultig tele lélekkel
vaskerekek alatt életünk 
egy soha véget nem érő coda