élve, holtan

drótköteleket húzok
jéghideg lámpavasakat
keskeny derék a Nap
hunyorogva égeti végig a sörhasakat
asszonyok terítik ráncaikat elém
öregemberek pihentetik térdüket aranysárga hóban
értem, csak értem
kiengedik a kutyákat az erdőbe
én nem kértem hogy 
gyűrjétek fejeteket a gyökerek alá
beletelne néhány esztendőbe
míg visszaszivárognék, én galád !

a falu torkától a szűzhóig 
ha számot kell adnom ki voltam
Morrison élve
Jagger holtan