Szilánkok

karadigcsaba•  2013. január 2. 19:45

elmegyógyászat

bántotta a szemem a folyosó fénye.a csillogó gránit mohón szállást keresett szembogarunkban, de egy barát ilyenkor azt érzi hogy veled kell lennie, ezért fon két csomót a karjaidból, igen rád , körbefonva.azt nem értettem hogy a lánc minek, olyan ódivatúnak éreztem pláne hogy a polgárnak alapvetően, axiómikusan ismérve a lánc , akár csukló, akár boka között formál hidat.
végül egy repedt, korhadt esztékáajtón esünk be.hát igen a hálák lélekszáma túlmutat a mély köpenyzsebeken.
a szoba üressége teljesen belém szállt.leültettek egy fehérre festett asztal mellé melyen egy bólépohárban sziszegő kristályvíz és egy durván kettétört lila pirula volt elhelyezve. ekkor úgy láttam( ekkor )
hogy serték és férgek borították, apró esőfelhők gyülekeztek feléje ónt hányva. ereje volt, meg gondolata, meg talán tanítása.igazán nem értettem hogy mit is beszélt hozzám, mert olyan halkan és megfontoltan beszélt az óntól pezsgő szívével hogy egy idő után már csak arra figyeltem hogy jókor bólintok-e. mintegy tizenhárom és fél percig folytattunk értelmi és érzelmi vitát, mikor egy érv kezdte el tekerni az agyvelőmet, durván mint a vér és gyengéden mint egy kisgyermek. a hörpintés után viszonylag hamar elharaptam a poharat.erre két merlinszakállas férfi lépett be hogy hordágyra tegyen.sziluettjük még szalutált.
ekkor azt éreztem ( ekkor) hogy bársony és pipacs nő a mellkasomon,fejem fölé érkeztek a bárányok Napjukkal.halántékomat lehelve hörögték : "bocs hogy elkéstünk"
én meg csak röhögtem, de mi van ha az életnek tanítása van, gondolata, vagy talán ereje ?
válaszok nincsenek, csak fekszem a vaságyon, szalagjaimat hűtik a vasak, a kesernyék dolgoztatják torkomat, és közben az agyam annyit dolgozik mint eddigi fennállása óta soha( lehet neki busás nyugdíja lesz ) és hirtelen beakad a mókuskerék, és végül a villáskulcs lesz öngyilkos nem én, és az olaj hiába hágja a fémet

csak egy akta a centrum :

"el kéne költözni."

karadigcsaba•  2012. december 23. 23:03

délibáb

DÉLIBÁB

egyszer csak aranyló utak jelentek meg előtte.ronggyá ázott agávék tornyosultak miközben a nap pilléreken kapaszkodott felfelé a romos boltíveken. "Mennyi lehetőség.." gondolta magában, de ekkor már talán agyának rejtett fiókrészében mocorogni kezdett az az akta melyben található feljegyzések a földrajz órák ellógásának későbbi megbánásáról tanúskodtak még a pubertáskor elhagyása utáni hónapokból, így nem tudhatta a délibáb mibenlétét.csak a hollétét és egyben puszta létét rekognizálta miközben lehullott élete első hava. öt dombos kacskaringóval állt szemben, nótázó szerpentinekkel szemezett. és ott állt, szemére nehezültek a kristályok és gondolkozni kezdett.az elvtárs, a polgártárs egyszerre benne, őbenne.
szám szerint öt. rendezői balról nézve az első számú ódon deckákból volt kirakva, csak merő odafigyeléssel lehetett kivenni az öreg szúk muzsikáját.a perzselő horizontról pesti zene érkezett a térbe.(hát igen mit érne az isten szimbolizmus nélkül).továbbhaladván képernyők néztek búsan, ugyanakkor buzgóan tekintetéért epekedve, hardcore pornót sugározva
hát azt bizony kifelejtettem hogy a harmadik csupán egy ajtó halál vs. boldogság felirattal, hideg rézkilinccsel és egy öreg csősszel talárban.
a szája tátva maradt, keresztes pókoknak árnyékot és elemózsiát adva
negyedik út mondhatni a legszimpatikusabb ösvénynek bizonyulhat, gondolta, számára kedves ólomszag terjengett, és elektroncsövek árasztották a meleget és szuszogását visszhangozta a tágra nyílt folyosó.
ötös számúként tátongott rézsút a mélységbe ismeretlen állagú bugyogó fekete szószok felé mutatva, szereti a szószt is nem azért csak a bokája légyszi ne ütődjön
és hipp! akarom mondani....hopp! a fiókrész egyszer csak fakkjára koppintott és kirobbantak együtt és a papíreső eleredt és a tantusz komótosan, ívesen esett le aznap

................délibáb..............

és csak homok és szél maradt.

karadigcsaba•  2012. december 23. 21:57

pártatlan

én azért vagyok pártatlan 
mert fenntartanak a habok
a habok páratlan, kitűnő képességei miatt

a korlát, a korlát , szívem karója
felnéz és kort lát
olyan kort mely tud kor lenni

az unokám ezt nem fogja megérteni
hogy én csak kíváncsi ivarsejt voltam

karadigcsaba•  2012. december 23. 21:48

a számoké a megtiszteltetés

egyszer facsartam szilvafát egy ráncos homlokra
kétszer futott ki kezem közül ikra
háromszor adtam igazat a magyarnak
három sem volt elég , négyet akartak

öt találatot céloztam a lottón
hatszor súgtam magamnak a mottóm
hétszer játszottam a gonoszt
nyolcszor lettem toposz

kilencszer sikerült visszanyávognom magam
tízszer annyit hallgattam
tizenegykor kerültem meg a város beléből
tizenkét utcát ismerek fejből

ha nem engedek a negyvennyolcból a vállalkozásom meddő ? 
ahogy Hofi : mégegyszer ötvenhat , az már száztizenkettő

karadigcsaba•  2012. december 9. 15:16

térélet

TÉRÉLET

Egyre feketébb. Ez a göröngy. Amin időzöm. És rekognizálom. Ahogy a térdszalagok masnivá roskadnak össze. 
Egyre feketébb. Ez a gödör. Amiben fekszem. És elfogadom. Ahogy az izmok lassú fulladásba kezdenek.
Egyre kegyetlenebb. Ez a magma. Megszült. Ősanya, de ölét mégse élvezem.

Nahát ! Ennyi év után is találkoznunk kell, Göröngy ?