Szilánkok

az unokabátyja kabátja, tőle kapta, az bánja
ha az undok unokának rokonok közt lelke kánya
mert csak ledobja a rekaméra
oye como va és la camisa negra

mamával palacsintázom
"elzárod a rádiót? nem kérek rá diót
na, így hallanak a zenészek
a falnak játszanak , lefelé beszélnek

semmi, semmi szemkontaktus
szemhéjtussal savinogn-t nyitok
"megeszed ezt a mignon-t?" titok!

"és azt a széket?"

...esszéket tudnék írni a lábosokról az éjjeli szekrényen...

szalvétába söpört morzsáimról, szerényen
megkent kiflivégekről , a liftben
eszem meg és a földszinten
koccintok magammal

lelkifröccsel - néhány adaggal
mindig többet - szalonspiccem - viszem magammal
de engem azért dobott le véresőben a gólya
hogy holnapra felszívja a nagyanyám lecsója

"nem kérek edit néni" - a mi konyhánk mondata
visszhangzik benne hosszan
de a mindenkori zserbó, aranygaluska és a bableves azért
mindig lecsusszan valahogy
dörmögve de legyűrjük, a vita végére elfogy

csak én hízok, de azon a vékony résen mindig beférek hozzád
jénaiban hozzák - már megint rántott leves
apával hevesen lapátoljuk
aggódós a mama- a partedlit alátoljuk

mert királydráma ha abroszra löttyen a nedű
petrezselymes krumpliból villával hegedűt
formálok - nem szeretem -"kis művészpalánta!"
máris érkezik a saláta

apának a sopszka mint gipszkarton a gyomorba
de pörkölt mellé dukál - sose jegyzik hogy bal kéz villa, jobb kéz kanál és talán én is szedek mindenkinek , illik ez ilyen korba
kézzel lábbal elfogyasztjuk - gyurcsányozva , orbánozva

kukac vagyok létalmában
csak szídzsét gyúrtam a gétéában
wátszáp hómi , wátszáp hómi
kihűlt kurván maszatolni

nem oly erős póz most nálunk
lapozz ide - végleg ráunt
unalmába haraptam
rám már úgyse ragad tan

szeltem amit 
szelhettem, de szellentenem 
mellette sose kellett
szellemtelen humoreszket

cetlikről olvasok fel
ragasztom metlakikra
karácsonyi ikrás kakikra
oly történetet hogy bigszmók dzsointja

már első körben elnyomva
mert a rájder úgy nyálazta
hogy az már instant afta
mindegyik rovar, mindegyik kafka

én kitéptem a sörényüket

15/16

déli szélesség valamely fokán
bús cet gyomrában hintázom a habon
tükör előtt pipázom
belenézek nincsen
lehunyom: isten
így hívták
valahol félúton kihányt
valahol bánt, de hagyom

északi szélesség darázsderekán
fekete korallmezőn meditálsz hűs áramlatokban
gondolatóceán hajótöröttjei
átlátnak téged
lehunyod : és tényleg 
így suttog
útleveled varázstánc
lemerül veled s milliók hullámzanak a hegedűtokban

kérget tolok a talpatok alá
ezen jártok helyben, igen ezen jártok