Szilánkok

Kidobtam

Szétfeszítem a mellkasom
Amit ott találok kidobom
Te is ott voltál
Halálod előtt kiáltottál.

Kérlek Állj. Ez most fáj.

Összevarrom a mellkasom
Hogy bejuss többé nem hagyom
De miket beszélek úgy hagynám
De miket beszélek úgy hagynám.

Levetettem magamról
Nem kellett segítség ment magamtól.
Most új vagyok még ropogok
És ő utána már nem kopogok.

Szív ne kiabálj. Ezért kár.

Majd mást veszek fel valamikor
De egy ideig őrzöm a néma szigort.
Titokban felhőkon sétálok
Titokban a szív engedélyével újra meg újra szétmállok.
 

Fák mozognak, madarak röpködnek agyamban

Tűvel szurkált álmok fekszenek halomban

Megcsillan szememben minden lámpa fénye

Úgy vagyok, hogy már nem kell, de most mégis kéne

Úgy mennek a felhők mintha mi se történt volna

Megy a tévé, de mintha nem is szólna

Merengően tekintek át a dombon

Úgy merengenék, el most ezt úgy mondom

Hogy tényleg nincs benne se köd, se fátyol

Magára hagyott kóbor eb vagyok mától

De hogy pitizni fogok, azt nagyon kétlem

De igazából a szívem tétlen

Vonatok suhannak, gyerekek szaladnak az agyamban

Összerezzenek, mint nyuszi a kalapban

Arra gondolok, amikor a két test egymásra borult

De most egyszerre mindkettőnk torka megszorult

Madarak röpködnek, fák mozognak az agyamban

A részeg lidérceknek ajtót nyitottam

Vigyenek el oda ahol nem a lamour az úr

Vigyenek el oda ahol a lélek nem éles, nem szúr

Mert őt szétvágta az élet pengéje

Vért fröcskölt a rétjeire szívének

A réten állt egy óriás fűz az volt ő
Nem tetszett neki a réttel az esküvő

Hogy miért szilánkok? Mert  a vers tiszta, átlátszó de közben éles és vág.     Hogy ennek mennyi értelme van azt mindenki döntse el magában. 

 Nem vagyok nagy blogirogatós, de a verseimet megosztom.

Teret adok az exhibicionizmusnak.