embererika blogja

Vers
embererika•  2021. február 9. 21:21

Elhullajtott szirmok

Magamat dobtam szerelmed tüzére,

hogy hamvadó parázsa fellángoljon.

Szívem dallamára megpezsdült véred,

megállt az óra, hogy időnk maradjon.

Ne dobd hát tűnő perceink múlásnak!

Új szöveggel írd a régi dallamot! 

Ha eléd egyszer tükröt tartanának

lásd, hogy égő csókod velem kárhozott.

Szemembe rejtett féltő tekinteted

szerelmes, boldog holnapokról zenél.

Mikor álmos reggel búcsút int kezed,

zsongító dalod, még mélyen bennem él.


Megállt az idő, mi majdnem elveszett.

Falad is kopik, mit a múlt épített.


embererika•  2019. június 29. 17:00

Szabadság

Nem a te szavad törvényét keresem!
A sajátom kell, hogy felszabadítson!
Nem kell az ujtól félve vissza lépnem,
hogy folyton, a küszöbön megállítson!


Nekem nem kell többé a te káoszod!
Űldögélj egyedül a pocsolyádban.
Ha elég, hogy a langyosat választod,
élj csak tovább a hamis csillogásban!


Nem akarok melletted holtan élni!
Kaland az élet csak te, nem jól látod.
Én nem akarok ahhoz hozzá szokni,
hogy szerelmem, életem, bemocskolod!


Nem a te szavad törvényét keresem.
A sajátom kell, hogy felszabadítson.
S ha nem ér útól többé már szerelem,
mégsem leszek rab, a légypapírodon!

embererika•  2017. január 31. 22:02

Az éjjel.... (cím nélkül)

Az éjjel, tréfát űz velem
s a bolondos csend mond mesét,
míg a hajnal ki nem bontja,
bíborszín ruhája redőjét.

Lelkem titkon, enged a varázsnak.
Szívedre teszem szívemet
s a percek, porló homokká válnak
míg lopott időm, az éjben eltemet.

embererika•  2016. július 25. 09:15

A hiány csendje

Óvatosan, kibontom a csendet.
Keserűn borítja be a lelket.
Lélegzik egy nagyot, fájón sóhajt,
S a belefont félelem, betakart.

embererika•  2016. május 27. 16:28

Bíbor nász

Lehajtom fejem fűpárnámra.
Uszályos felhők közt szél rohan,
Lopva hajamba belekócol
Tekintetem vonzza titokban.

Felettem, fűzet lenget a szél.
Lombruhája, mint könnyed csipke
Megtöri a Nap sugarait,
S arcod rajzolja rá az égre.

Lelkem zsongítja a pillanat.
Mosolyomban csókod nyoma ég,
Becézem halk szóval a neved
S tudom, nem szerettem soha még.

Bár lenne a sorson hatalmam!
Kitölteném tested és lelked
Játékos színörvényeimmel,
Míg csókom ízének nem enged.

Ismeretlen hídon lépkedek.
Idegen a folyó alattam,
Maradsz hiány és a szerelem
A nász, mely érkezik bíborban.