embererika blogja

Lombhullató erdőcskében, volt egy kicsi házikó.
Nem tetővel, ablakokkal, kéménnyel vagy ajtóval.
Nem ilyen volt, nem bizony!
Még is ház volt, mert laktak benne.
Fa odvában elrejtőzve, mókus család éldegélt.
Egyik reggel arra keltek, hogy az ágak megremegnek.
Gépek jöttek s emberek. 

A négy kis mókus reszketett.
Dőltek a fák balra, jobbra a lakóknak, nagy a gondja!
Mit tegyenek, hogy legyen? 

A sok dióval, mi legyen?
Jól tudták mi vár rájuk, ez volt a harmadik lakásuk!
Két kis diót kézbe vettek, rejtekükből előjöttek.
Gondolták, elköltöznek!
Történt egy kis baleset. 

Az egyik dió, leesett!
Nem a földre, nem az ágra. 

Egy embernek kobakjára!
Meglepődve felnézett, a mókusokra nevetett.
Oda hívta társait, letették szerszámaik.
A fa alá telepedtek, tanakodtak, mit tegyenek?
Elővettek egy ecsetet és a fára jelet tettek.
Körbenéztek s találtak még több fát is, hol lakott vendég.
Mielőtt haza mentek, egy kis élelmet kitettek, hogy holnap is
láthassák, a négy ugráló mókuskát.
Hazafelé, jót nevettek, hogy egy dió mentette meg
az erdei vendégeket.