embererika blogja

el kell, hogy mondjam
még van rá alkalom,
hogy több vagy, mint egy
félre rúgott kő az aszfalton
mint eső nélkül kiszáradt
kút a sivatag közepén,
hogy több vagy, mint a
jéghegy csúcsa az
északi féltekén
és nem tudod, hogy
veled töltöttem
meg a szívemet
és neked adom a
széttépett énemet
és nem tudod, hogy
egyszer ha meg is halunk,
mi már akkor is
és ott is, egyek vagyunk
El kell, hogy mondjam,
még van rá alkalom,
hogy szívemmel érintelek
minden hajnalon,
mert vágyaimmal kereslek
ha kitör az őrület,hogy
több vagy, mint hallhatatlan
csillaga ölemnek

Szemem lehunyom
és jön a végzet
Te vagy, ki kitőltöd
az álom képet.
Lassan elveszek
az izzó vágyban,
ha testet öltesz
egy látomásban.

Megöl és őrjít ez a vágy!
Szívemben kinyílt egy szál virág.
De ez nem a valóság!
Álomba ringatott az ágy.

Érintése felhevít,
ne érjen véget!
Csókja megvadít,
csillagokra lépek.
Álmomban kergetem
a tarka lepkéket.
Szívemmel tartanám
a tűnő képet.

Megöl és őrjít ez a vágy!
Szívemben kinyílt egy szál virág.
De ez nem a valóság!
Álomba ringatott az ágy.

Alig, hogy levettem a kabátom
Kezembe veszem öreg gitárom
Nem gondolkodom az akkordokon
Ujjaim, szaladnak a húrokon.

Minden percet amit Velem voltál,
Azt is amikor csak rám gondoltál.
Minden szépet amit megláttattál
A mosolyt mit Nekem varázsoltál.
Köszönöm!
Ajtót nyitottál szívembe, akarom, hogy érezd
Beköltöztél a lelkembe több vagy, mint remélted.
Minden álmot amiben ott voltál,
Amiért magamra sosem hagytál.
Minden szeretetet mit éreztem
Azt az erőt mit belőled nyertem.
Minden szerelemből ejtett könnyem,
Kezed mi itt volt ha épp elvesztem.
Köszönöm!
Ajtót nyitottál szívembe, akarom, hogy érezd
Beköltöztél az elmémbe, már bennem lesz léted.

Dallamokat pengetek csendesen
Hulló könnyeim, észre sem veszem.
Mellém csalogat a gondolatom
Halld, hogy szól-köszönöm!-gitáromon.