embererika blogja

Vers
embererika•  2015. május 24. 19:14

Sóhajom az övé

Szalad felém, legkisebb szépségem
üdén, mint kinyílni vágyó virág.
Karjával, boldogan ölel engem.
Dacos, élő csend az egész világ.

Mint hűvös selyem szívverésemen
sóhaja, mivel lágyan betakar.
Még nincs túl a riadt rémületen,
reszketeg mosolya, szívembe mar.

Lassan, észrevétlen elfáradtam.
Minden éjszakám, sóhajtva sétál
Ha jobban szerettem volna magam,
nem lopna tőlem csókot a halál.

embererika•  2015. május 23. 15:48

tavasz

Meg-meg érintve, mint pille szárnya,
virágosra festett koronája
szórja fehér szirmait arcomra,
s szegezi haragom, ajtófélfára.

embererika•  2015. február 28. 16:09

eterno / örökké /

Mit jelent ha már nem vagy?
Az a fontos, hogy voltál.
Bennem a tegnapokkal
Örökre nyomot hagytál.

Mit számít ha a mára
Árnyékok is vetülnek?
Míg szívemben a szavak
Dallamként megrezdülnek.

Mit vétenek álmaim,
Hol arcod megfesthetem?
Szivárvány színeivel
Mutatom meg szerelmem.

Mit adhat száz újabb nap
Mint a fájó hiányát?
A végtelen szerelmet
Viszem Én a Styx folyón át.

embererika•  2014. október 24. 19:11

musztáng

ménesed vezéreként vágtattál
mindig is a magad ura voltál
csodáltalak és vonzottad szívem
akartalak, légy az én deresem
láttam ahogy rajtad lovagolok
csodálkozó szemekbe kacagok
ámuljatok csak!-kinek sikerült
a legszebb musztáng, mi nekem került
vadló voltál de én befogtalak
szelíd szavakkal feloldottalak
bár még meg-meg riadsz, ha azt érzed,
hogy nem a jó kéz símogat téged
ledob hátáról ez a vad csoda
mégsem mondok le róla már soha!

embererika•  2014. október 18. 19:11

Szerelem mag

Uram!
Termékeny szívbe ültettél magot!
Vágyvirágra leltem, eleven képben
Holdfény árnyék lettem e szerelemben
Szunnyadó víztükörből, mit szél borzolt.

Rám lehelte tüzét,-ég íriszemen.
Szívem repít vagy ijedten zakatol,
Utam során Őt kerestem mindenhol,
Most zsongató, édes mi bennem lebben.

Ha érzem, hogy belé mar a fájdalom,
Mosolyból rajzolok, köröket köré.
A kezdet vagy a vég, mi sodort felé?
Elmúlhatatlan láztól ég az arcom.