embererika blogja

Különleges szépség, csodálatos állapot
mint parttalan víztükörbe rejtett délibáb,
ébredő valómban, furcsát mutat a világ.
Az elme teremtette e képzelt világot.
Emlékednek íze égeti ajkaimat.
Lelkem túláradó?-vagy elfogytak a szavak.
Mellkasomba, zihálva emlékek roppannak
ahogy ott, akkor, rámcsókoltad hajnalodat.
Már szúrják szemeim a hallgatás könnyei
s bár lábam lépne csak szakadékra lel.
Nemes dáliák szirmát szőnyegként teríti
mosolya körém fonva, szivárvány színei.

Nyújtsd a kezed, mert félek
Láss meg engem itt vagyok.
Nyújtsd a kezed, úgy élek
Nélküled, földre rogyok.
Nyújtsd a kezed, álmodok
Még akkor is reszketek.
Nyújtsd a kezed, zokogok
Nélküled, hogy élhetek!

Jó éjt, szép álmokat,
Hold rázza fel párnádat!
Mint álom manó érkezem,
Csillámport szór két kezem.
A szemhéjad nehezedik,
a Hold is elszenderedik.
Még el símítom vánkosod,
Maradok,- vigyázom álmod.

S amikor a látóhatár majd
túl ér karomnak hosszán
és már hosszú lesz az út
mely vissza vezetne hozzám
Én még mindig látni foglak de
Neked a Nap már szemedbe tűz
kezed most még intésre emeled
mert érzed azt,mi hozzám fűz.

Csak a szemem azt soha ne add vissza,
hogy lásd magad, tükrödbe pillantva
vagy a sápadt holdat csillagtakarómon
az Én szememmel lásd, párás szemű hajnalon.

Csak a szemem azt soha ne add vissza,
azzal nézd az álmosan nyújtózkodó napot
ahogy ablakomon mosolyogva bepillantott
és gyengéd mozdulattal arcomra símított.

Csak a szemem azt soha ne add vissza,
hunyd le a tiédet most egy pillanatra
hogy lásd, örökre csordultig van lelkem
s Te voltál az kit a sorstól kiérdemeltem.

Csak a szemem!- Azt ne add vissza,
hogy lásd magad, tükrödbe pillantva.