Bíbor nász

Lehajtom fejem fűpárnámra.
Uszályos felhők közt szél rohan,
Lopva hajamba belekócol
Tekintetem vonzza titokban.

Felettem, fűzet lenget a szél.
Lombruhája, mint könnyed csipke
Megtöri a Nap sugarait,
S arcod rajzolja rá az égre.

Lelkem zsongítja a pillanat.
Mosolyomban csókod nyoma ég,
Becézem halk szóval a neved
S tudom, nem szerettem soha még.

Bár lenne a sorson hatalmam!
Kitölteném tested és lelked
Játékos színörvényeimmel,
Míg csókom ízének nem enged.

Ismeretlen hídon lépkedek.
Idegen a folyó alattam,
Maradsz hiány és a szerelem
A nász, mely érkezik bíborban.