embererika blogja

Január eleje van.Puha hótakaró lepte el az utcákat.

Elen, már negyon várta, hogy férje haza érjen.

Mostanában valami nyugtalanította Alexben.

Nem tudta az okát egyszerűen rossz érzése volt.

Nem az egymás iránti érzelmek változtak meg.

Alex most is pillanatok alatt lángra gyult Elen érintésétől és így volt ez fordítva is már tíz éve. 

Hol lehet  Alex? 

Kislányuk Clara is keresi már az apját.

Mit mondhatna neki ha ő maga sem tudja.

Megnyugtatta annyival, biztosan még dolgozik.

Ujra a telefonnal próbálkozott. Aggódott a csúszós utak miatt de mint eddig, most sem járt sikerrel. 

Kilenc órakor Clarát ágyba parancsolta.

Megígérte neki beküldi apját és kap tőle puszit.

Clara már tíz éves és imádattal lóg az apján.Szétválaszthatatlanok ők ketten Apa és az ő kis Törpillája.

Tíz óra. Már lányuk is elaludt.

Elen úgy gondolta, kicsit sétál a hóesésben.

Mindig is szerette a nagy, tömör pelyhekben hulló havat.

Megnézte Clarát valóban alszik-e.

Felkapta fekete kabátját és csizmát húzott .

Szőke fürtjeit a kapucni alá símította és csendben bezárta maga mögött az ajtót.

Nyugodtan hagyta ott az alvó kislányt, hiszen csak a házuk előtti utcára készült.

Ott meghallja ha Clara felriad és keresi őt.

A lépcsőn megállt egy pillanatra.

Élvezte,ahogy a hópelyhek szempillájára hullva egy pillanatig időznek, mielőtt elolvadnának.

Mosolyogva lépett ki az utcára.Szét nézett de nem járkált senki az úton.

Lejebb egy fehér autó állt meg a kereszteződésben.

Nem tulajdonított jelentőséget neki de azért oda pillantott.Látta,hogy egy férfi száll ki az autóból és a kocsiba hajolva mond valamit a vezetőnek.El indult majd kezét búcsúra emelve intett.

Elen ekkor már tudta, hogy Alex szált ki az ismeretlen autóból.

Nem igen zavarta, mivel a kezén levő kötés miatt, még nem tudott vezetni.

Alexnek pedig nem volt jogosítványa.

Ezért, mindig sofőrködött neki valamelyik barátja.

Most mégis valami ismeretlen fájdalmat érzett a gyomra táján.

Gyorsan elhesegette magátó a rossz érzéseket. Örült, hogy férje végre haza érkezett.

Alex észre sem vette őt egészen addig, amíg elég közel nem ért hozzá, hogy vidáman rá szóljon.     -Lebuktál! Milyen lány hozott haza? -Meglepődve vette észre, hogy Alex alkoholt ivott. Eddig ez soha nem fordult elő. Az ismeretlen fájdalom, ujra felkúszott a gyomrába. Alex ebben a pillanatban átölelte és mellesleg odavetette, hogy az egyik kolléga felesége hozta haza, mert mind a ketten ittak egy keveset az üzlet megkötésére. 

Amikor Elen férje arcára nézett, valami zavart látott a szemében. Ebben a pillanatban Alex forrón megcsókolta. Magához szorítva súgta a fülébe, milyen szerencsés ember ö, hogy ilyen felesége van.

Elen már a fehér autóról is elfelejtkezett férje ölelő karjában. Kabátjukról lerázták a havat és be mentek a lakásba.
-Mi a vacsora drágám?-kérdezte Alex.

-Farkas éhes vagyok!
-Sütök frissen húst neked. Addig nézz be Clarához mert meg ígértem neki! Elég nehezen aludt el, mert nem voltál itthol. Légy szíves erre figyelj oda! Tudod,hogy nem alszik el nélküled csak hosszas unszolásra.

Amig sült a hús, összeállított egy könnyú salátát is.Tudta, Alex nem szeret egyedül enni. Neki pedig már késő volt a nehéz ételhez. 

Vacsora közben keveset beszélgettek. Férje többször megjegyezte, milyen finom vacsorát készített. Örül,hogy Elen megvárta őt, nem egyedül kell ennie.

Vacsora után  el akart mosogatni de Alex rávette, inkább menjenek mind a ketten zuhanyozni.

Egy órával később, elpilledve feküdtek egymás karjaiban a hatalmas ágyon. 

Elennek nem volt ideje el aludni, mert Alex cirógatni kezdte.Szenvedélyük ezen az éjszakán nagyon lassan csillapodott.