embererika blogja

Vers
embererika•  2016. április 30. 17:23

Anya fürtjei...

Anya fürtjei megőszültek.
De nevető szeme a régi,
A Napot s Holdat felidézi,
Szemében, áldottak a fények.

Anya fürtjei megőszültek.
De kacagása még parttalan,
S illata mint méz a teámban,
Szemében, tüzek tündökölnek.

Anya fürtjei megőszültek.
De mellette még gyermek vagyok,
Ölelhetem hozzá bújhatok,
Szememben, örömkönnyek égnek.
         
Nagymama képe, még feldereng.
Sírodra friss virágot teszek.
Már soha meg nem érinthetlek
De szereteted, még körbeleng.

embererika•  2016. április 17. 11:20

Megszülettem....

Megszülettem, hogy legyek
ajándékként, szeretetnek,
mély sebekre szakajtónak
keservekre, könnyfogónak
nekik, neki, és neked.

Megszülettem, hogy legyek
indák között, iránytűnek,
éjszakákon fényfogónak
létrafokon, ácsorgónak
nekik, neki és neked.

Megszülettem, hogy legyek
templomodba, vesta szűznek,
alázatos lánghozónak,
titokzatos hívó szónak
nekik, neki és neked.

Megszülettem s így lehetek
szegmense a szerelemnek.

embererika•  2016. január 26. 20:51

Ösztönrezdülés

Botolva járok a világba.
Sallangjaim dobnám kukába.
Szakadt létem, lóg ablakomba
Hazug karma váj a húsomba,
Vakon ütközöm korlátokba.
Hitem, lelkemnek maradéka
Meddő szerelem hordaléka.
Thanatosz karjában álmodva
Én vagyok, ki keresztem fonja.

embererika•  2015. szeptember 2. 09:38

emelj fel

fáj felszakadó zilált sóhajom
s az ábrándot, hogy még talán -hagyom,
szívem riadtan dörömböl érted,
velem rossz felé mész, úgy érezted
bár nyúltam feléd, már tovább léptél
azt hittem látsz de nem engem néztél,
utánad mennem is értelmetlen
mert Te előre nézel, hátra nem
csak lassítottál,-egy pillanatra
valamit megláttál rám pillantva
de nem tartottál és én elestem
holdtávnyira tűnik a szerelem.

embererika•  2015. június 8. 14:44

Fehér Sziklák

Madárhangos hegyoldal, hol járok.
Indák gyűrűjében botladozva,
Nevető szél játékosan lökdös,
Sok szép virág köszönt, hajladozva.

Fehér Sziklák tetejére érve
Körbe fordulok, szívem szapora.
Sehol nem láttam még ennél szebbet!
Nézek a vége nincs láthatárra.

Tarka rétek és zöldellő hegyek,
A búza föld, már sárgán integet.
Kékebb eget máshol sem találok,
Íriszemmel festek csodás képet.

Toporgok peremén, a semminek
Mégis, a minden tetején állok.
A legszebb vidék, ahol születtem,
S itt aláhullva, magasra szállok.