embererika blogja

Nincs az a szó mely kifejezné
Szívemnek vágyó dobbanását.
Nem lehet elég az örökké.
Mely oltja lelkem sóvárgását

Érezlek a Nap melegében.
Ott vagy, a szél borzongásában.
Látlak a szivárvány színében,
A víztükör fodrozásában.

A végtelenbe ölelnélek
Elfeledve félelmeimet.
A semmiben elrejtenélek,
Hogy lelkedben éltess engemet!

        Becsukott szemem mögött
        Rejtőznek vonásaid
        Festetlen képek között
        Keresgélem vágyaid
szeretlek
        Szívembe karcoltalak
        Ha csendben elillannál
        Én már örökké látlak
        Különlegessé váltál
nagyon
        Várom ám,az én napom
        Majd a másik életben
        Már nem lesz új álmom
        Csak léted a létemben
kedves

Milyen szép az égen a Hold.
Hatalmas nagy és kerek.
Az éj viszont zord és néma,
mintha ősi átkot szórna.
Sátáni kacajjal rajtam nevet.

Milyen szép az égen a Hold.
Körülöttem minden darabokban.
Gyalázkodom multamon,
apró szilánkjait rakosgatom.
Mégis szép ma a Hold!

1999-ből

E fenyves felett terepen,
hevergetek csendesen.
Szende kecske tetszelegve,
erre mene le,keresztbe.
Ej te kecske csendesedj,
nekem erre ne mekegj!
Csermely mellett leheverve,
beteg fejem szenderedne!

Eljött az időm,búcsút veszek tőled.
Töltse be szeretet,egész életedet.
Szomorú arcod,mosoly keretezze.
Csillagnyi öröm,szíved melengesse.
Annyit még is kérek,nevem, el ne feledd!
Gongolj néha arra,mennyire szerettelek!
Bocsásd meg még egyszer,ha bánatot okozok.
A halál ellen,én sem harcolhatok.
Szenvedtem eleget,a pihenés rám fér!
Még is azt kívánom,örökre szeressél!