Szombati Félperces

Edeke•  2020. szeptember 6. 09:06

Egy fiatal ördög az öregnek:

Egy fiatal ördög az öregnek:

-Hogyan küldtél ennyi lelket a pokolba?

Az öreg:

-A félelmen keresztül!

A Fiatal:

- Csak így tovább! Mitől féltek? Háborútól? Éhínségtől?

Az Öreg:

-Nem… Egy betegségtől.

A Fiatal:

- Nem lettek betegek? Nem haldokoltak? Volt gyógymód?

Az öreg:

…megbetegedtek. Meghaltak. Volt gyógymód…

A fiatal:

-Nem értem.

Az öreg:

-Ők tévedésből azt hitték, hogy az egyetlen dolog, amelyhez ragaszkodniuk kell bármi áron, AZ ÉLET! Nem ölelkeztek… nem köszöntötték egymást… Eltávolodtak egymástól! Kerültek minden emberi érintkezést… Minden emberit. Elfogyott a pénzük. Elveszítették a munkáikat. De ők azt választották, hogy féltik az életüket, még akkor is, ha kenyérre nem futja. Mindent elhittek, amit hallottak, olvasták a híreket és vakon elhittek mindent, amit olvastak. Feladták a szabadságot. Nem mentek el sohasem otthonról. Sehová nem mentek. Nem látogatták a családjaikat és a barátaikat. A világ egy nagy koncentrációs táborrá változott önkéntes rabokkal. Mindent elfogadtak. Csak hogy túléljenek egy újabb nyomorult napot.

Nem éltek. Minden egyes nap meghaltak. Így könnyű volt elrabolni a nyomorult lelküket…

C.S. Lewis – „Egy öreg ördög tanácsai egy fiatalabbnak” c. könyvéből, amely 1941-ben íródott.

Edeke•  2020. augusztus 10. 18:23

A nyúl, aki nyúl akart lenni.


 

 


Élő szó:

Előre szólok, hogy ez olyan eposz,

aminek a vége, egy picikét laposz.

Ki Hepi Endrét várja jobb, ha tovább lapoz.

S E N K I

se olvassa el- illetve kivéve,

kinek nem degradál, hogy a hős meg lesz éve.

Na bumm! ez van kérem lelőttem a poént,

még szerencse, hogy lehetetlen

írni ide komment...)

(hehe)



Tudjátok ti tán, hogy

számtalan Titán él e

földön, és föld alatt,

ki időnként feljön, hogy megmondja a tutkót,

az igazi földi paradicsom titkát?


Ételmód doktorok, Fitt-nesz guruk,

Feleséges életmód tanácsnokok,

Hitt eltérítő szerzetek,

És okosok, okosok, okosok.

Olyan sok, hogy most eme helyen felsorolni

nem is merem, mert kell a hely

a sztorimnak, és az a röhej,

hogy bár róluk is szó lesz,

de a főbb szerepekben, egy nyúl

leend, kinek a neve: Nem Lényeges.


Na kérem: élt a nyulunk egymagában,

dolgozott a RÉPA-gyárban,

mint a kapálógép felkent vezetője,

sem neje nem volt, se szerelme, vagy szeretője.

Az anyja, néha noszogatta,

hogy gondoskodni kéne

a nyúltársadalom fenntartásáról,

és, bár tudta ennek mi a kéntje,

mégis fenntartással állt a téma elé,

hogy a nősüléssel tenné le a pontot,

az anya-nyugosztaló gondot,

egy musszantással kisöpörné.


Benne, csak nyűgként élt eme tudat

a hipotalamuszában,

hisz a nyuszi, oly alamuszi volt,

hogy ha tehette, mindig, csak horkolt.

A fekvés lett a hobbija, az életcélja,

Egyszer balra fordult, és meg néha

jobbra,

ezzel a napi rutin is letudva.


De, hogy bonyodalom is legyen

eme megrekedni látszó történetben

indítsuk nyulunkat melóba, egy reggel:

A nap süssön, és csicsergés legyen a verebekkel.

Ment, mendegélt, de hopp,

máris elakadok,

mivel megfogadtam, hogy nem hazudok,

ugyanis a nyúl, az nem lép hanem ugrik.

Nos, ahogy így ugrált, elé toppant Ulrik!


Ki ne ismerné, a Fitt-neszes démont?

Az álompasit, ki oly hajlékony,

hogy emiatt nem lehet hajléktalan.


  • Állj, meg-állította meg- Halld a szavam!

Ma, egy Ulrik-tornát tartok mindegyik állatnak,

kik eltesznyélkednek, vagy szájat tátatnak,

Nézd a víziló, már alanyom,

És a tehén is, meg a galagony...a

bokor alján galacsinért gyúró bogár,

Lépj be csapatomba nyuszi!

De az így szólt:


  • Ugyan! Ne, már!

Még elképzelésnek is rossz a szándék,

hogy izzadtsággyöngyharmattól legyen nedves a halánték.

Nem bírom a stresszet, meg a mozgást,

nézd az ízületeim is rozsdás

vashoz hasonlatosak,

legjobb ha erről nem mesélek sokat.


De Ulrik nem hagyta ezt annyiban,

addig ecsetelte intézménye fényét,

Hogy a nyúlfőhősünk, gondolta, hogy mi van

akkor, ha tesz egy próbát?

S tornaruha helyett,

felvett egy tógát,

hisz tanulmányaiból hallotta egyszer,

hogy az olimpiálásal

görögök végeztek a stresszel.


Először lazítani kellett!

Haj, nyulunknak tetszett ez a helyzet,

hisz lazítani mesterien tudott:

Hanyatt vágta magát, és rögtön padlót fogott.

Az Ulrik dumáját horkolás szakította félbe,

Ekkor történ először hogy egy béka

úgy gondoljon a nyúlra, mint ebédre.


  • Halló nyúl uraság! Túl lazultál? Mi van?

Az ilyen helyzetekkel az úszóhártyám ki van!

Kelj fel Jancsi módra, és kezdd a gyakorlatot!

Nem kell túl izgulni, mindent megmutatok.


Így történt, hogy Ulrik, kiről kiderült, hogy béka,

a vízilóval készült páros gyakorlatra:

  • Most megkérem kegyedet üljön a vállamra,

és három kört viszem én, majd a légy számolja.

Ha a három körnek a végére érünk,

akkor megpihenünk, azután cserélünk.

Figyeljen mindenki, nem mutatom többször,

maximum még egyszer, de legfeljebb ötször.


Szörnyülködve nézték, hogy leguggol a béka,

a víziló, csak tipegett, a szerencsétlen léha,

de nem mert ellenkezni felállt a hátára...

(popójáról, még másnap is a békát kapirgálta...)


Csak várt ott a sok állat az instrukcióra,

de Ulrik meg se mukkant- Véget ért az óra.


Gondolta a nyúl, a Fitt-nesz kipipálva,

de jól fog mutatni az önéletrajzában.


Ment-mendegélt, ill. ugra-ugrabugrált,

egy sarkon befordulva, sokaságot talált.

Egy Hitt eltérítő Ájtatos Manó,

volt a vezérszónok, és ez olyan menő

manapság e fura kifordult világban,

Sok hitetlen hitt a hit-elit vitákban.


  • Állj, meg nyúl! -dörgött a Hitt atyjának hangja,

(közben a szentlélektől elájult, egy hangya)

– Hová mész te nyúl? Te bűnös, csorba lélek,

ki a szentségben is képes vágni léket?

Jer tarts velem, hisz velem a teremtő!

Nézd, meg hogy mennyire boldogulok ettől!

Higgy az Úrban! De inkább higgyél bennem...


  • Elnézést-így a nyúl- de munkába kell mennem.

  •  

Jehova! Öööö izé: Sehova! Te nyúl, ha

beállsz a nyájamba,

nem lesz többé munka, mi közénk állhatna!

Az életed szebb lesz, ha rátalálsz az útra,

gyere állj be közénk, és kezdj hinni, az úrban.


  • Nem hiszek én kérem az ilyetén dolgokban,

tessenek engedni engem, mert dolgom van...


  • Nem úgy van Te nyúl! Nézd bedemonstrálom:

A hit erejével mostan kikúrálom:

E köszvényes öszvérnek igen nagy a baja,

szent számmal megcsókolom, és rögvest meggyógyula....


Odalépett akkor az Ájtatos manó,

a nyúl, persze maradt, hiszen nem volt tahó.

Várta hát a csodát, mit a csókkal ér el,

ez a Hitt térítő a köszvényes öszvérrel.


  • Néked fáj a térded. Jer adok rá puszit!

Csodás gyógyulásod meggyőzi a nyuszit.


S odahajolt, akkor az ominózus térdhez,

elcsattant a puszi, és nem lehet kétséges,

a szamár azon mód meggyógyult, de nyomban.

(az igaz hogy e csodát gyakran gyakorolta,

üzlettársa volt ő eme hamis papnak,

úgy tíz százalék volt mit a haszonból kaphat)


A nyúl teljességgel beszopta a csodát,

hisz a gyógyulásnak, nem látta más okát.

A tömeg is szintén, ájuldozott sorban,

hogy akkora a szentség itt, nincsen benne csorba.


– Jöjj, gyermekem, mondd el néked mi a bajod,

Az isteni gyógyírt szám által megkapod!

Gyere a színpadra hadd lássa a nép,

ahogy a csókommal, kikúrállak épp!

 



  • Félelmetes mester, nagy a bajom nekem!

Sajnos nagyon kínoz az aranyerem...

Ha ezen segítene áldnám az atyáját-

mondta a nyúl közben tolta le gatyáját.


Nagy gondba lett hirtelen az Ájtatos Manó,

ebből a helyzetből szaladni lenne jó!

Le-lenézett a pulpitusról, túl sok itt a nép,

bizony itt csókra vár a szőrös nyúlfenék.


Behunyta a szemét, pittye csücsörített,

de gyomra nem bírta, kiadta az ebédet.

Ott maradt mindenki megdöbbenve állva,

A nyúl a megemésztett ebédes gatyában.





Na-gondolta nyulunk -Nekem ebből elég!

(a szent gyomorsav csípte a fenekét.)

Hűha, ez így nekem nagyon kellemetlen.

Jobb ha megfordulok, mert haza kell mennem.


Eltotyogott szegény s lakásába érve,

gatyahordás mellett, nem volt többé érve.

Betette kimosni a mosógép hasába,

(öt mosómedvéből három ezt ajánlja...)


Elővett egy nyúlsört a hűtő hidegéből,

nem fogadott hívása volt a répagyártó cégtől,

hogy: Hol van? Merre lehet? Az okoz ott gondot,

a répakapagépen nem lelik a gombot,

ami elindítja a munkának folyását,

szépen kérik, hogy azonnal tolja be pofáját.


Persze a gond, az volt, hogy pont,

egy pantallója volt amit pont

mosott,

ez egy aprócska fennakadást okozott,

meg persze az a tény, hogy valakik csöngettek,

(valami, meg azt súgja, ma dolgozni ő nem megy.)


Egy konyharuhafélét magára tekerve,

a kémlelőlyukon, hogy kik jöttek-megleste.

Az ajtóban az anyja, és nagynénje állt,

nagy testük takart egy édes nyuszi lányt,

kiről később kiderült, hogy százharminc kiló,

és oly szép, hogy ki ránézett, nem tudja, hogy mi vót...


– Szerbusz egy-gyermekem, ki lakol a lakodban,

remélem örülsz, hogy anyád így betoppan!?

Még itt van Ida nénéd is, na, meg ez a leány,

olyan serény nézd meg, mint egy kiló metán.


Figyejjé' Öcsikém- vette át a szót

a nagynénj, aki hármuk közül a leghangosabb vót.

– Ez a leány, nézd milyen szép,

takaros, meg faros,

És az illata, is, kb. háromnapos.

Gyere, csak közelebb szimatold, meg bátran...

S olyat lökött nyulunkon, hogy magam is megbántam.


(Beindult a reklám,

az unoka projekt,

Nyulunk arra gondolt,

hogy ez így nem korrekt)


– Ez a leány, tojik neked hímes tojást mindig,

  • vette vissza a szót anyja, úgy ahogyan illik-

A hímnyulak, kegyeiért mind-mind sorban állnak,

fő-baknyuszi miatta állt be szerzetes-barátnak.


Nézd a fogát, a sarokból harapja a pókot-

(a nyuszi leány pironkodva fogadta a bókot)


Szegény nyulunk, kinek neve Nem Lényeges most se,

nadrágjára gondolt, amint éppen a gép mossa.

Ha az a rút pantalló, most rajta lehetne,

lelépne, és anyjáékon, vígan nevethetne!


Akkor bizony hirtelen felötlött őbenne,

hogy e kényes szituból, hogyan is mehetne.

Beszaladt a kisszobába, és felvette a tógát,

a fitt-neszes életmódtól az még az mindig jól állt.


Kiugrott a vakablakon, vígan menekült,

Anyja, meg a nagynénje, meg az „anyja-menye” ült

tovább a kanapén és egyik se értette,

hogy a nyúl a menekülést vajon mért tette?


Csak Ő maga tudta,

hogy nincs oly balga nyúl, ki

saját fejét dugja

a hurokba,

hogy feszüljön a húr.

A házasság, a feleség,

se kocsma, se részegség...

ettől menekült a szende,

mert félt hogy nem lesz tente-tente

hétvégente.

(hisz tudjuk, hogy csak azt szerette)


Ahogy így ugrált a tógában,

Különöset hallott ama szent órában:

Egy emelvényről harsogó

farkast látott,

ki a tömeget kérte,

hogy szavazzanak rája,

mert csakis neki van jó politikája.

Hangos, volt, mert be nem állt a szája.

Ígért jobbra, ígért balra,

mígnem felfigyelt a nyúlra.


Aktualizálta rögtön szövegét:


  • Ah, és most jól figyeljél rám te nép!

Mától a nyulakat külön elismerjük!

Segélyt kapnak, tőlünk, s répával etetjük!

A hímes tojásukra, tendereket írunk!

Egyébként is megteszünk mindent amit bírunk!


– Hé Te nyúl, Te hallod,

gyere és voksoljál!

olyan DEMOkrácia van itten most, hogy már.


Tégy a nemzetedért,

jó helyre egy X-et,

s az erdőnk nagy lesz!

Ugye nem is hitted?


És, még számtalan érvet-példát mondott,

addig dumált amíg a nyúl, vállalta a dolgot.

Sóhajtott, egy nagyot, és bement a fülkébe,

csak az járt a fejében, hogy valahogy túlélje.


A farkasról keringenek mindenféle pletykák,

hogy hentesboltokat a szavazókkal ellát.

Gyanús eltűnések, ilyen-olyan biznisz,

ha könyvben olvasná se lenne ilyen izgis.


Inkább ráteszi, azt a fránya ikszet.

„Hogy ki rabolja ki az erdőt, amúgy is tökmindegy”

Így gondolkozott, és ment volna dolgára,

de a farkas hívta: Jöjjön vacsorára!


Mivel egy sakál, meg egy róka volt az érve,

kik testőrként vigyáztak a farkas épségére,

nyulunk nem mert ellenkezni az invitálással.

(sosem volt, még ilyen vészes kilátással)


Hogy mi történt ezután? Nem mesélem el.

Találja ki mindenki, vagy csak képzelje el!

Mi lehet a nyulunk sztorijának vége,

aki Farkasokkal indult el ebédre?



Jöjjön a tanulság, a mesém véget ért,

(meg, hogy takarítsam ki a szobám, anyám arra kért)

Be kell, hogy fejezzem, hirtelen a sztorim,

Takarítok, meg, már érzem, hogy korog is a pocim.

Úgyhogy gyorsan leszűröm itt, a nagy tanulságot,

mindezt azért, hogy tán jobbá tegyem a világot:


Utológus:


LÁSD, A NYÚL NEM AKART

LENNI, CSUPÁN SEMMI,

ÉLETCÉLJA EGÉSZ NAP CSAK

VÍGAN TESZNYÉLKEDNI,

DE OLYAN EZ A VILÁG,

HOGY KELL BELE A PARÁZS,

VAGY HELYETTED DÖNTENEK, S LESZEL

NYÚLPAPRIKÁS....


(Hepi Endre helye)

Edeke•  2020. augusztus 8. 07:47

Mi a bajom poettel?

Semmi köze hozzá senkinek.

Edeke•  2020. augusztus 1. 20:02

Mese

„A mai nap egy Nehéz Nap volt” - mondta Micimackó.

Szünet következett.

„Akarsz beszélni róla? - kérdezte Malacka.

„Nem.” – felelte Micimackó egy kicsit később. „Nem, nem hiszem, hogy akarok.”

„Rendben van.” – mondta Malacka, és odament és leült a barátja mellé.

„Mit csinálsz?” – kérdezte Micimackó.

„Valójában semmit. – mondta Malacka. „Csak tudom, hogy milyenek a Nehéz Napok. Elég gyakran én sem szeretnék beszélni róla a Nehéz Napjaimon.”

„De az ég szerelmére!” – folytatta Malacka, „A Nehéz Napok sokkal könnyebbek, ha tudod, hogy van valaki, aki ott van neked. És én mindig itt leszek neked, Micimackó.”

És ahogy Micimackó ott ült, a fejében feldolgozva az ő Nehéz Napját, miközben a szilárd, megbízható Malacka csendben ült mellette, lóbálva a kis lábait.. arra gondolt, hogy a legjobb barátjának még soha nem volt ennyire igaza.


(nem én írtam, neten leltem)

Edeke•  2020. június 7. 08:41

Mennyi dráma gyereknyelvbe csomagolva

TI: Visszafelé hull a hó -- versek gyerekhangra -- AU: Kiss Ottó DT: versek PD: 1997/10/20 (elektronikus változat) SO: Andrassew Ivántól KW: magyar irodalom, 20. sz. //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>, <gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>. \\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY //////////////// Kiss Ottó Visszafelé hull a hó -------------------- - versek gyerekhangra - Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig szürke leszek. Akkor csak állunk egymással szemben, mozdulatlanul. Tehát távolodunk, de közeledünk is. - * - Tegnap Márió, az új szomszédunk kisfia azt mondta, hogy egy kislányt csak akkor lehet megszeretni, ha az mindent kétszer mond. Az én mamám viszont azt mondta, hogy ezek gyerekes dolgok, és a gyerekes dolgokat egy magamfajta nagylány már nem hiszi el. És én a mamának adok igazat. És én a mamának adok igazat. - * - Ha a házunk egy nagy léggömb lenne, akkorára fújnám, hogy minden barátom, még a Márió is elférjen benne. Azután közösen pumpálnánk, hogy a játszótér, a park, sőt még a lakótelep is beleférjen. Így a mi házunk az egész világ lenne. - * - Van egy kidöntött fa az ablakom előtt. Tavasszal, amikor minden rügyezik meg virágzik, zöld ágak nőnek rajta. Olyankor arra a lányra gondolok, akinek nagy a hasa és mindig szomorúan járkál a lépcsőházban. Amikor több fa lesz, mint ember, a szomszédok néznek majd egymásra, akár a tanyán a tehenek, és nem fogják tudni, hogy most mi van. - * - Nyáron a Nap olyan önzetlen, úgy osztogatja a barnaságot, mint én az óvodában a vajas kiflit. De az uzsonna sohasem fogy el, mert anya másnap ismét beletesz valamit a táskámba. Ám félek, hogy a Nap egyszer egészen kifehéredik. - * - Amikor nagy leszek, veszek egy tájat. Fenyvesekkel és patakkal. A szélén szélmalom lesz, a közepén rét. Nagy, kerek és piros. - * - Reggel, amikor megcsípi a dér a kertet, a növények hirtelen kinyitják szemüket s rácsodálkoznak ablakomra. Ilyenkor legszívesebben csokorba kötném a jégvirágokat, s mint egy óriás vázába, belehelyezném őket a zöldbe. De nem tudom, enyémek-e a jégvirágok. - * - Te rossz vagy apa, meg anya is, mert sohasem vagytok itthon, amikor este hazajöttök, fáradtak vagytok, elküldtök aludni, sohasem játszotok velem, pénzt adtok, hogy vegyek magamnak játékot, de minden gyereknek ugyanolyan játéka van, és nekem nem kell ugyanolyan játék. De a nagypapa jó, mert ő mindig itthon van, játszik velem, sohasem mondja, hogy fáradt, nyáron a Márióval elvisz a tanyára, kukoricaszárból csinál nekünk varázskardot meg fosztásból varázsbabát, hogy ripsz-ropsz, az égből szeretetet varázsoljunk a földre. - * - Apa, én tudok repülni! Jól van, azt én is tudom, hogy minden gyerekkel előfordul álmában, én viszont igazán tudok repülni. De csak akkor, ha anya nincs itt, és te sem vagy itt, sőt senki, még a Márió sincs velem. Tudod ez azóta van így, mióta a nagypapa meghalt, és azt mondta, csak mi ketten tudunk repülni, a nagypapa meg én, és azt is mondta, hogy ő most nagyon messzire fog repülni, talán vissza sem jön ide a kissámlira. Ám a nagypapa nem mondott igazat, mert amikor ti nem vagytok itthon, és a Márió sincs velem, akkor behunyom a szemem és csapkodni kezdek a szárnyaimmal, és a nagypapa ott ül a kissámlin, és mosolyog, mosolyog, és csak ő hiszi el, hogy tudok repülni. Anya sem, Márió sem, és te sem, apa. - * - Tudod apa, az lenne jó, ha eggyel többször jönnél haza, mint ahányszor elmész. - * - Amikor apa legutoljára összecsomagolt, úgy csináltam, mintha aludnék. De hallottam, hogy azt mondja neked: a kocka el van vetve. Tavaszra, mire apa hazajön, sok kis kocka lesz? - * - Amikor sok csillag van az égen, én kiosonok az udvarra, hintára ülök, s elképzelem, amint suhanok a fekete űrben. Ha a szkafanderen keresztül is hallanád, amit ilyenkor mondok, biztosan velem tartanál. Apa, a távolság is lehet szkafanderből? - * - Szeretem, ha hull a hó. Azt is szeretem, amikor apa eljön hozzánk, de nem szeretem, amikor elmegy. Olyankor a szívemben visszafelé hull a hó. - * - A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog. - * - Amikor vacsoráztunk, anya lefestette a Napot, persze csak szavakkal, de a képzeletemben nem a Napra, hanem legjobban egy csillogó hógolyóra hasonlított, a felhő pedig, mert az is volt a festményen, egy tintahal képében úszott nyugat felé, le a tenger mélyére, oda, ahol sötét van. Csak a hógolyó ragyogott fennt továbbra is, mintha mindig ott akarna maradni, akár apa nagy fehér tányérja a konyhaszekrény tetején. - * - Tudod, anya, az egy nagy dráma lesz, ha nem találom meg az emlékkönyvemet. - * - A szeretet barkákban lakik. Barkák pedig nincsenek. Vagy ha vannak is, errefelé igen ritkák. - * - Anyától apáig egyetlen út vezet, az, amelyiken a hatos autóbusz megy. De ez a járat azóta nem közlekedik, amióta apa feleségül vette anya régi barátnőjét, a Cédát. - * - Ma vettünk egy kutyát, aki anya szerint sokkal többet játszik majd velem, mint a papa valaha is. De szerintem a Terri egyáltalán nem hasonlít a papára. Négy lába van és sokkal alacsonyabb. - * - Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül valahol. - * - A Terri mostanában nagyon beteg. És ráadásul valami külföldi betegsége van. Az állatorvos azt mondta, hogy diagnózis. És ez most már biztos. - * - Ha átjön a Márió apukája, akkor Terri mindig az ágy alá bújik, mert nagyon fél. Ha nagy vihar van, Terri akkor is az ágy alá bújik, mert az égnek pont olyan csúnya színe van, mint a Márió-papa nadrágjának. - * - Az a rét, amelyik nagy, kerek és piros, az nem rét. Legföljebb egy kidurrantott gumilabda. - * - Azt mondta a Márió, hogy a spenótot és a répafőzeléket kimondottan szereti, csak azért nem eszi meg őket, mert olyan nagyra nő, hogy ha lefelé néz, elszédül. A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van. - * - Régen, amikor az emberek még némák voltak, a halak gyűlést tartottak, sajnálkoztak egy csomót az emberek miatt, aztán nekik adták a beszédet. Ezt anya mondta. Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb leszek, összegyűjtöm a szavakat egy műanyag zsákba és beleöntöm őket a tengerbe. Hadd beszéljenek ezután a halak is. - * * * -