A nyúl, aki nyúl akart lenni.

 

 

Élő szó:

Előre szólok, hogy ez olyan eposz,

aminek a vége, egy picikét laposz.

Ki Hepi Endrét várja jobb, ha tovább lapoz.

S E N K I

se olvassa el- illetve kivéve,

kinek nem degradál, hogy a hős meg lesz éve.

Na bumm! ez van kérem lelőttem a poént,

még szerencse, hogy lehetetlen

írni ide komment...)

(hehe)

Tudjátok ti tán, hogy

számtalan Titán él e

földön, és föld alatt,

ki időnként feljön, hogy megmondja a tutkót,

az igazi földi paradicsom titkát?

Ételmód doktorok, Fitt-nesz guruk,

Feleséges életmód tanácsnokok,

Hitt eltérítő szerzetek,

És okosok, okosok, okosok.

Olyan sok, hogy most eme helyen felsorolni

nem is merem, mert kell a hely

a sztorimnak, és az a röhej,

hogy bár róluk is szó lesz,

de a főbb szerepekben, egy nyúl

leend, kinek a neve: Nem Lényeges.

Na kérem: élt a nyulunk egymagában,

dolgozott a RÉPA-gyárban,

mint a kapálógép felkent vezetője,

sem neje nem volt, se szerelme, vagy szeretője.

Az anyja, néha noszogatta,

hogy gondoskodni kéne

a nyúltársadalom fenntartásáról,

és, bár tudta ennek mi a kéntje,

mégis fenntartással állt a téma elé,

hogy a nősüléssel tenné le a pontot,

az anya-nyugosztaló gondot,

egy musszantással kisöpörné.

Benne, csak nyűgként élt eme tudat

a hipotalamuszában,

hisz a nyuszi, oly alamuszi volt,

hogy ha tehette, mindig, csak horkolt.

A fekvés lett a hobbija, az életcélja,

Egyszer balra fordult, és meg néha

jobbra,

ezzel a napi rutin is letudva.

De, hogy bonyodalom is legyen

eme megrekedni látszó történetben

indítsuk nyulunkat melóba, egy reggel:

A nap süssön, és csicsergés legyen a verebekkel.

Ment, mendegélt, de hopp,

máris elakadok,

mivel megfogadtam, hogy nem hazudok,

ugyanis a nyúl, az nem lép hanem ugrik.

Nos, ahogy így ugrált, elé toppant Ulrik!

Ki ne ismerné, a Fitt-neszes démont?

Az álompasit, ki oly hajlékony,

hogy emiatt nem lehet hajléktalan.

• Állj, meg-állította meg- Halld a szavam!

Ma, egy Ulrik-tornát tartok mindegyik állatnak,

kik eltesznyélkednek, vagy szájat tátatnak,

Nézd a víziló, már alanyom,

És a tehén is, meg a galagony...a

bokor alján galacsinért gyúró bogár,

Lépj be csapatomba nyuszi!

De az így szólt:

• Ugyan! Ne, már!

Még elképzelésnek is rossz a szándék,

hogy izzadtsággyöngyharmattól legyen nedves a halánték.

Nem bírom a stresszet, meg a mozgást,

nézd az ízületeim is rozsdás

vashoz hasonlatosak,

legjobb ha erről nem mesélek sokat.

De Ulrik nem hagyta ezt annyiban,

addig ecsetelte intézménye fényét,

Hogy a nyúlfőhősünk, gondolta, hogy mi van

akkor, ha tesz egy próbát?

S tornaruha helyett,

felvett egy tógát,

hisz tanulmányaiból hallotta egyszer,

hogy az olimpiálásal

görögök végeztek a stresszel.

Először lazítani kellett!

Haj, nyulunknak tetszett ez a helyzet,

hisz lazítani mesterien tudott:

Hanyatt vágta magát, és rögtön padlót fogott.

Az Ulrik dumáját horkolás szakította félbe,

Ekkor történ először hogy egy béka

úgy gondoljon a nyúlra, mint ebédre.

• Halló nyúl uraság! Túl lazultál? Mi van?

Az ilyen helyzetekkel az úszóhártyám ki van!

Kelj fel Jancsi módra, és kezdd a gyakorlatot!

Nem kell túl izgulni, mindent megmutatok.

Így történt, hogy Ulrik, kiről kiderült, hogy béka,

a vízilóval készült páros gyakorlatra:

• Most megkérem kegyedet üljön a vállamra,

és három kört viszem én, majd a légy számolja.

Ha a három körnek a végére érünk,

akkor megpihenünk, azután cserélünk.

Figyeljen mindenki, nem mutatom többször,

maximum még egyszer, de legfeljebb ötször.

Szörnyülködve nézték, hogy leguggol a béka,

a víziló, csak tipegett, a szerencsétlen léha,

de nem mert ellenkezni felállt a hátára...

(popójáról, még másnap is a békát kapirgálta...)

Csak várt ott a sok állat az instrukcióra,

de Ulrik meg se mukkant- Véget ért az óra.

Gondolta a nyúl, a Fitt-nesz kipipálva,

de jól fog mutatni az önéletrajzában.

Ment-mendegélt, ill. ugra-ugrabugrált,

egy sarkon befordulva, sokaságot talált.

Egy Hitt eltérítő Ájtatos Manó,

volt a vezérszónok, és ez olyan menő

manapság e fura kifordult világban,

Sok hitetlen hitt a hit-elit vitákban.

• Állj, meg nyúl! -dörgött a Hitt atyjának hangja,

(közben a szentlélektől elájult, egy hangya)

– Hová mész te nyúl? Te bűnös, csorba lélek,

ki a szentségben is képes vágni léket?

Jer tarts velem, hisz velem a teremtő!

Nézd, meg hogy mennyire boldogulok ettől!

Higgy az Úrban! De inkább higgyél bennem...

• Elnézést-így a nyúl- de munkába kell mennem.

•  

Jehova! Öööö izé: Sehova! Te nyúl, ha

beállsz a nyájamba,

nem lesz többé munka, mi közénk állhatna!

Az életed szebb lesz, ha rátalálsz az útra,

gyere állj be közénk, és kezdj hinni, az úrban.

• Nem hiszek én kérem az ilyetén dolgokban,

tessenek engedni engem, mert dolgom van...

• Nem úgy van Te nyúl! Nézd bedemonstrálom:

A hit erejével mostan kikúrálom:

E köszvényes öszvérnek igen nagy a baja,

szent számmal megcsókolom, és rögvest meggyógyula....

Odalépett akkor az Ájtatos manó,

a nyúl, persze maradt, hiszen nem volt tahó.

Várta hát a csodát, mit a csókkal ér el,

ez a Hitt térítő a köszvényes öszvérrel.

• Néked fáj a térded. Jer adok rá puszit!

Csodás gyógyulásod meggyőzi a nyuszit.

S odahajolt, akkor az ominózus térdhez,

elcsattant a puszi, és nem lehet kétséges,

a szamár azon mód meggyógyult, de nyomban.

(az igaz hogy e csodát gyakran gyakorolta,

üzlettársa volt ő eme hamis papnak,

úgy tíz százalék volt mit a haszonból kaphat)

A nyúl teljességgel beszopta a csodát,

hisz a gyógyulásnak, nem látta más okát.

A tömeg is szintén, ájuldozott sorban,

hogy akkora a szentség itt, nincsen benne csorba.

– Jöjj, gyermekem, mondd el néked mi a bajod,

Az isteni gyógyírt szám által megkapod!

Gyere a színpadra hadd lássa a nép,

ahogy a csókommal, kikúrállak épp!

 

• Félelmetes mester, nagy a bajom nekem!

Sajnos nagyon kínoz az aranyerem...

Ha ezen segítene áldnám az atyáját-

mondta a nyúl közben tolta le gatyáját.

Nagy gondba lett hirtelen az Ájtatos Manó,

ebből a helyzetből szaladni lenne jó!

Le-lenézett a pulpitusról, túl sok itt a nép,

bizony itt csókra vár a szőrös nyúlfenék.

Behunyta a szemét, pittye csücsörített,

de gyomra nem bírta, kiadta az ebédet.

Ott maradt mindenki megdöbbenve állva,

A nyúl a megemésztett ebédes gatyában.

Na-gondolta nyulunk -Nekem ebből elég!

(a szent gyomorsav csípte a fenekét.)

Hűha, ez így nekem nagyon kellemetlen.

Jobb ha megfordulok, mert haza kell mennem.

Eltotyogott szegény s lakásába érve,

gatyahordás mellett, nem volt többé érve.

Betette kimosni a mosógép hasába,

(öt mosómedvéből három ezt ajánlja...)

Elővett egy nyúlsört a hűtő hidegéből,

nem fogadott hívása volt a répagyártó cégtől,

hogy: Hol van? Merre lehet? Az okoz ott gondot,

a répakapagépen nem lelik a gombot,

ami elindítja a munkának folyását,

szépen kérik, hogy azonnal tolja be pofáját.

Persze a gond, az volt, hogy pont,

egy pantallója volt amit pont

mosott,

ez egy aprócska fennakadást okozott,

meg persze az a tény, hogy valakik csöngettek,

(valami, meg azt súgja, ma dolgozni ő nem megy.)

Egy konyharuhafélét magára tekerve,

a kémlelőlyukon, hogy kik jöttek-megleste.

Az ajtóban az anyja, és nagynénje állt,

nagy testük takart egy édes nyuszi lányt,

kiről később kiderült, hogy százharminc kiló,

és oly szép, hogy ki ránézett, nem tudja, hogy mi vót...

– Szerbusz egy-gyermekem, ki lakol a lakodban,

remélem örülsz, hogy anyád így betoppan!?

Még itt van Ida nénéd is, na, meg ez a leány,

olyan serény nézd meg, mint egy kiló metán.

Figyejjé' Öcsikém- vette át a szót

a nagynénj, aki hármuk közül a leghangosabb vót.

– Ez a leány, nézd milyen szép,

takaros, meg faros,

És az illata, is, kb. háromnapos.

Gyere, csak közelebb szimatold, meg bátran...

S olyat lökött nyulunkon, hogy magam is megbántam.

(Beindult a reklám,

az unoka projekt,

Nyulunk arra gondolt,

hogy ez így nem korrekt)

– Ez a leány, tojik neked hímes tojást mindig,

• vette vissza a szót anyja, úgy ahogyan illik-

A hímnyulak, kegyeiért mind-mind sorban állnak,

fő-baknyuszi miatta állt be szerzetes-barátnak.

Nézd a fogát, a sarokból harapja a pókot-

(a nyuszi leány pironkodva fogadta a bókot)

Szegény nyulunk, kinek neve Nem Lényeges most se,

nadrágjára gondolt, amint éppen a gép mossa.

Ha az a rút pantalló, most rajta lehetne,

lelépne, és anyjáékon, vígan nevethetne!

Akkor bizony hirtelen felötlött őbenne,

hogy e kényes szituból, hogyan is mehetne.

Beszaladt a kisszobába, és felvette a tógát,

a fitt-neszes életmódtól az még az mindig jól állt.

Kiugrott a vakablakon, vígan menekült,

Anyja, meg a nagynénje, meg az „anyja-menye” ült

tovább a kanapén és egyik se értette,

hogy a nyúl a menekülést vajon mért tette?

Csak Ő maga tudta,

hogy nincs oly balga nyúl, ki

saját fejét dugja

a hurokba,

hogy feszüljön a húr.

A házasság, a feleség,

se kocsma, se részegség...

ettől menekült a szende,

mert félt hogy nem lesz tente-tente

hétvégente.

(hisz tudjuk, hogy csak azt szerette)

Ahogy így ugrált a tógában,

Különöset hallott ama szent órában:

Egy emelvényről harsogó

farkast látott,

ki a tömeget kérte,

hogy szavazzanak rája,

mert csakis neki van jó politikája.

Hangos, volt, mert be nem állt a szája.

Ígért jobbra, ígért balra,

mígnem felfigyelt a nyúlra.

Aktualizálta rögtön szövegét:

• Ah, és most jól figyeljél rám te nép!

Mától a nyulakat külön elismerjük!

Segélyt kapnak, tőlünk, s répával etetjük!

A hímes tojásukra, tendereket írunk!

Egyébként is megteszünk mindent amit bírunk!

– Hé Te nyúl, Te hallod,

gyere és voksoljál!

olyan DEMOkrácia van itten most, hogy már.

Tégy a nemzetedért,

jó helyre egy X-et,

s az erdőnk nagy lesz!

Ugye nem is hitted?

És, még számtalan érvet-példát mondott,

addig dumált amíg a nyúl, vállalta a dolgot.

Sóhajtott, egy nagyot, és bement a fülkébe,

csak az járt a fejében, hogy valahogy túlélje.

A farkasról keringenek mindenféle pletykák,

hogy hentesboltokat a szavazókkal ellát.

Gyanús eltűnések, ilyen-olyan biznisz,

ha könyvben olvasná se lenne ilyen izgis.

Inkább ráteszi, azt a fránya ikszet.

„Hogy ki rabolja ki az erdőt, amúgy is tökmindegy”

Így gondolkozott, és ment volna dolgára,

de a farkas hívta: Jöjjön vacsorára!

Mivel egy sakál, meg egy róka volt az érve,

kik testőrként vigyáztak a farkas épségére,

nyulunk nem mert ellenkezni az invitálással.

(sosem volt, még ilyen vészes kilátással)

Hogy mi történt ezután? Nem mesélem el.

Találja ki mindenki, vagy csak képzelje el!

Mi lehet a nyulunk sztorijának vége,

aki Farkasokkal indult el ebédre?

Jöjjön a tanulság, a mesém véget ért,

(meg, hogy takarítsam ki a szobám, anyám arra kért)

Be kell, hogy fejezzem, hirtelen a sztorim,

Takarítok, meg, már érzem, hogy korog is a pocim.

Úgyhogy gyorsan leszűröm itt, a nagy tanulságot,

mindezt azért, hogy tán jobbá tegyem a világot:

Utológus:

LÁSD, A NYÚL NEM AKART

LENNI, CSUPÁN SEMMI,

ÉLETCÉLJA EGÉSZ NAP CSAK

VÍGAN TESZNYÉLKEDNI,

DE OLYAN EZ A VILÁG,

HOGY KELL BELE A PARÁZS,

VAGY HELYETTED DÖNTENEK, S LESZEL

NYÚLPAPRIKÁS....

(Hepi Endre helye)