Szombati Félperces

Edeke•  2022. április 2. 05:01

Neten leltem. Semmi, csak úgy

“A szomszédom háza lángokban áll. A túlsó szomszédja gyújtotta fel. Ezt onnan tudom, hogy láttam, amikor megtette. Mindenki látta. Az utca persze azonnal felbolydult. Az összes lakó nekiállt tűzoltást szervezni. Én is majdnem hozzáfogtam, de elég volt egyetlen pillantást vetnem a gyújtogatóra - aki azóta is a kerítésére támaszkodva gyönyörködik a lángokban -, összeakadt a tekintetünk és azonnal elment a kedvem a szolidaritástól. A szomszédom eszelős tempót diktálva rohangál a kerti csap és a háza közt egy vödörrel, közben pedig segítségért kiáltozik. Az utca többi lakója már össze is szerelt egy harminc méteres slagot. Rövid gondolkodás után kiálltam a teraszomra és fennhangon elszavaltam, hogy mindenben támogatom őket, de hogy az én kertemen nem vezetik át a slagot, az kurvaélet. Értetlenkedtek rendesen, pedig nincs ebben semmi bonyolult: a tettesé a helyi benzinkút és a tüzép is, én pedig évek óta hitelre vásárolok nála. Ha most benyújtja nekem a számlát, abba belegebedek.

A feleségem persze most sem tud a seggén ülni: már nyitja is a kaput a szomszéd családja előtt. Nagymama, asszony, gyerekek. Innentől nálunk rontják a levegőt. Fasza! Egy darabig nézem, ahogy a feleségem kapkodva összedobál egy rahedli szendvicset és futtában megveti az ágyat a vendégszobánkban. A megfelelő pillanatban közbelépek, egyetlen szóval kitiltom őt a vendégszobából, a hívatlan vendégeket pedig kiterelem a kertben felállított kempingsátorba. Így már mindenki láthatja, hogy nemcsak felelősségteljes családfő, de nagylelkű filantróp is vagyok.

A szomszéd továbbra is hisztizik odaát, de talán most végre belátja, hogy nem kellett volna a benzinkutassal kekeckednie. Most jól a körmére néz a fickó. Megérdemelte. A benzinkutas nagyapja annak idején az én nagyapám házát is felgyújtotta, a nagyanyámat pedig... de erről inkább ne beszéljünk! Az más volt. Az én nagyszüleim áldozatok voltak. Hősök. Ez a szarházi a szomszédban csak egy bohóc. Azt kapja, amit érdemel. Nem kellett volna a medve bajszát húzogatni.

Van három haverom az utcában. Évek óta együtt járunk nyaralni Visegrádra. Nagyon büszke vagyok, mert én találtam a szállást annak idején. Egyikük az imént mondta a szemembe, hogy szar alaknak tart, amiért nem segítek a szomszédomnak. Ő ezt nem érti. A szomszédomnak csak annyit kellene tennie, hogy kijön abból a fostalicska házból és hagyja leégni. Különben is, mit veszíthet? Majd épít egy újat, máshol. Nekem viszont a jövő évi tüzelőm múlik azon, hogy most hogyan reagálok. Ez a felelős döntés.

Ezt duruzsolom a gyerekeim fülébe is odafent, a szobájukban. Kicsit értetlenül néznek rám, de bólogatnak. Az ablakon beszűrődik az idióta féltestvérem hangja. Megint hazugsággal vádol. Halk a hangja nagyon, hiszen évek óta a pincébe költöztettem. Négyévente öt percet beszélhet a családommal, utána visszazárom a pincébe. Kretén.

Elkérem a fiam műanyag tűzoltóautóját, és egy-egy üres vödörrel a kezeimben végiggurulok a kerítés mentén, hogy őrködjem a biztonságunk felett. A szemem sarkából felsandítok a gyerekszoba ablakára: szerencsém van, látják, hogy komolyan veszem a feladatom. Lövök egy videót a telómmal, biztos, ami biztos. Átdobom a visegrádi társaság egy másik tagjának. Azt írja vissza, hogy most nem ér rá megnézni, talán egy hét múlva, reméli, hogy addigra én is jobb belátásra térek. A hétvégén lesz ugyanis a tizenkettedik házassági évfordulónk a feleségemmel, amikor ismét örök hűséget esküszünk... nekem. Óriási hepaj lesz, még egy családi kvízjátékot is terveztem aznapra, nemváltó ovisokkal, meg minden kutyafaszával, ami ilyenkor dukál. A végén kihirdetem majd, hogy mindannyian győztünk. A tortát viszont csak akkor veszem elő, amikor a család többi tagja már elaludt. Remélem, addigra porrá ég a szomszéd koszfészek, mert ez a fullasztó füst nem valami ünnepélyes.”

(Milan Igor Stiglincz)

Edeke•  2021. szeptember 8. 05:10

Nem baj, ha az embert egy Kar inthy

Karinthyval történt Békéscsabán az eset: alighogy megállt a vonat, a fülkébe egy vasúti tisztviselő lépett és megkérdezte Karinthyt:

- Ön Karinthy Frigyes?

- Igen.

- Akkor kérem, rögtön vegye nyakába a sálját.

Karinthy nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett, mire a vasúti tiszt felmutatott egy táviratot, melyben az alábbi szöveg állott, és amely mindent megmagyarázott:

640. számú utast kérem figyelmeztetni, hogy vegye fel a nyaksálját, mert meg van hűlve. Az illető Karinthy Frigyes. Karinthyné.

(Temesvári Hírlap, 1927. február 12.)

Edeke•  2021. augusztus 28. 20:03

Dr Jekil, és Mr Hájd



 




Dr Jekill Fül-orr-régész orvos volt. Külsőre 40-es pasi, és ronda mint a bűn. Kopaszodott, hasat eresztett, és utálta mindenki.

Ha netalántán gyermeket hoztak hozzá, annak kezdeti ijedtségét pofonokkal csillapította. Megszeppent pácienseire, s beosztott nővérkéire feszt ordibált. Ám érdemben addig nem foglalkozott senkivel, amíg egy meglehetősen vastag borítékot nem csúsztattak a zsebébe. Az alárendelt medikusokat- lett légyen az fiú, vagy lány szexuálisan inzultálta.

Egyszóval undok fráter volt. Erre egy példa:

  • Nyújtsa ki a nyelvét, maga hülye, vagy netán azt akarja, hogy harapófogóval húzzam ki?- rivallt rá a doki az éppen aktuális páciensére- Na végre! Mi is a baja?

  • A üe á.

  • Mi?

  • A pffü fál

  • Húzza, már vissza a nyelvét, maga idióta, mert így nem értek semmit.

  • Kérem Doktor úr nekem a fülem fáj.

  • Akkor, meg minek nyújtogatja itt a nyelvét? Szórakozik velem?

  • Maga mondta hogy...

  • Miiii? Ha azt mondom, hogy ugorjon a kútra, akkor beleugrik?

  • Nem, de...

  • Nahátakkormeg! Biztos táppénzre akar menni. Csak a bajom van ezzel a sok lógóssal!


Ekkor a beteg egy borítékot húzott elő a zsebéből.

  • Bocsánat doktor úr, ezt talán eltetszik fogadni...

  • Na végre! Ezzel kellett volna kezdeni.- majd belenézett – Eléggé soványka...

  • Csak két hétről lenne szó.

  • Na jó. Irénke írja: A beteget fülfájással két hét betegszabadságra veszem fel.

  • De doktor úr, ezt talán jobban meg kellene indokolni!

  • Ne oktasson engem, maga izé, maga nőszemély! Mit képzel?

Nos azt hiszem ebből levonhatjuk a következtetéseinket azzal kapcsolatban milyen ember is volt Dr Jekil.


Akkor kezdődjék a sztori:


Doktor Jekil hazafelé tartott a munkából, s mint rendesen nem köszönt a hentesnek. Szóval ment, mendegélt, mikor egy rívó nőalakot fedezett fel, pedig nem is volt felfedező. Ám ez a nő nem csak rívó volt, hanem igencsak csinos is.

A doki begerjedve megszólítá:

  • Mi a gond nagyság?

  • Brühühü- rítt az- nagy az én bajom, nem értheti meg azt akármilyen majom!

  • Oh, tehát majomnak titulál?

  • Nem, nem, csak mint rímet említém a rémet, ki doki, s oly durva, hogy szavaiból egy nőre a legszebb szó, hogy kurva!

  • No, de ki az?

  • Dr Jekil! Kihez húgom tévedt, ki jó testvárként helyettem ment el hozzá, bizarr orálkémet kérni, de az nagyon leteremté, de krémet nem adott. Most én, meg itt nyelek nagyot.

  • Na, de kérem- vágott közbe az érem másik oldaláról a doki, ki magára ismervén elborzadva mondogatta: „Ez lennék én, az átkok atyja?”– Nem lehet ily hitvány, egy doktor!

  • Beeee!- nyújtja ki Jekilre a nyelvét a nő- Nézze, kérem a gégémen hályog, sőt hólyag nő, s mivel nem merem férjezett létemre felfedni az okát panaszomnak, megkértem húgom, ki fiatal leend asszonynak, miszerint imitálja, és egyúttal szimulálja betegségem voltát, a váróterembe tolt át, míg ő Dr Jekilhez betért, s onnan annak durvaságától sírva rohant ki, mert az a doktor, he'de „ANTI”-azt vágta fejéhez, hogy egy feslett ribanc- mi tul. képen én vagyok, s ki ezt nem látja, hülye-é, vagy vak (ok)

  • Kérem elég!- lihegé a doktor- ehun egy kenőcs, mi meggyógyítja önt. Elég, ha huncutkodás után a torkára önt egy kupicát, ne szekálja már a hugicát. Kenje be feszt a tortát, vagy azt, mi oda benéz, s megszűnik a baja.

  • Oh!– Ohhogott a nő- Maga, egy angyal, bátor megmentő! Mondja, meg a nevét, miként nevezzem?

  • Kérem, Mr Hájd a becsületes nevem, egy kissé angyalos, de én nem szégyellem- hazudta a doki, mivel gondolta, hogy a Dr Jekil igencsak otromba csengést váltana ki a nőből, a szerelem írmagját is kiszakítná tőből.

  • Oh, Mr Hájd, micsoda férfi! Kedvem máris rendes, kísérjen el kedves!

     

    Le is lett rendezve Mr Hájd rendesen, udvarias vala, mint a vadász a lesen. Hanem változása nem tartott örökké, a kórházba érve nem váltott ökörré.

    Újfent durva volt ő, megint Dr. Jekil, utálta mindenki, hogy a rák egye ki. Hanem mikor aztán a nővel találkozott, azonmód Copperfildként rögtön átváltozott. Leélte életét, két én között bátran. 2=1, elég fura számtan.

    Hanem mesém végén, jön, egy aggott újság, olvassátok ehun jön, már a tanulság:

     

    Akinek van köpenye, az forgassa!

Edeke•  2021. augusztus 12. 18:56

Találkozás

Az űrhajó, elképzelhetetlenül hosszú, és hihetetlenül rövid ideje volt úton. Ezt nehéz elmagyarázni, még nehezebb megérteni, egy olyan lénynek, akinek az idő létező dolog. Az idegeneknek az idő nem jelentett semmit, ők állandóan voltak.

-(meleg-kék-meleg)- éreztette az egyik, amelyiknek piros kiütései voltak.

-(fontos-szép)- lepődött meg a másik, hiszen azt hitte, hogy ez majd másabb lesz. De elfogadta olyannak, amilyennek, és felfedte a kilétüket.

Ez emberi számítás szerint két hónapja történt. Az emberek azt észlelték, hogy a semmiből, hirtelen, egy idegen űrhajó jelenik meg a Hold mellett. Persze azonnal ráirányítottak minden fegyvert, amit csak elő tudtak kaparni. Hirtelen megszűnt minden viszály a földön, az összes ország beleadta a fegyverarzenálba amit csak tudott.

Azóta stagnált a helyzet. Hiába próbáltak kontaktusba kerülni az idegenekkel, semmi válasz nem történt. Jobb híján méregették, vizsgálgatták azt.


-(piros-humor)- Adta ki az utasítást Zord, a Főtrutyi.

-(gyors)- tisztelgett a beosztottja, aki szintén ő volt, csak a testének a másik vége. Ők (Ő) eonokkal ezelőtt döntöttek úgy, hogy két különálló személyiségként folytatják a létezést.

Mindenesetre elindították az üdvözlést. Persze, ezek a lények nem érthették az embereket. Az időről fogalmuk sem volt, nekik minden állandóként létezett. Ezért történhetett meg, hogy az emberi nyelv vizsgálatakor, egy ősrégi mintát (huszadik századi. a szerz) alkalmaztak. Mivel érzésekkel, és benyomásokkal kommunikáltak, teljesen ismeretlen volt nekik, ez a „beszéd” nevű valami. A mintából, érzékelték mely szavak (?) azok amelyek pozitívak, és ezeket kezdték sugározni a bolygó felé. Tulajdonképpen véletlenül indították ilyen hamar az adást. Könnyen előfordulhatott volna az is, hogy évezredek telnek el a kapcsolatfelvételig.

Az űrhajó habtestéből, egy lecsöppenés indult el, és egyenesen, az első földi hajót vette célba. Amikor a vízszerű anyag, eltalálta annak páncéltestét, kihasználva a fém rezonanciáját hangot keltett, és a vákuum törvényeit meghazudtolva, bezengett mindet a szó amit sugárzott:

SZERETET!-Aztán még egy csepp- BECSÜLETESSÉG!

Ezután, mint valami űrbéli locsolókanna, ebben a hideg sivár kertben, elkezdte ontani magából a cseppjeit, és ahogy azok szilárd felülettel ütköztek az emberi fülekkel észlelhető szavakká változtak: HIT! BIZALOM! ERKÖLCS! LELKIISMERET!


A földi hadiflottánál nagy kapkodásba kezdtek. Természetesen az elejétől kezdve rögzítették az egészet. A Fő-FŐ-Parancsnok tanácstalan volt.

– Mi akar ez lenni?

Körülötte mindenki a vállát huzigálta. Senki sem ismerte ezeknek a szavaknak a jelentését. Már régen kitörlődtek a szótárakból.

Most nagy szaladgálásba kezdtek. Komputerekbe táplálták az adatokat, azok meg, csak ugyanazokat a szavakat szajkózták vissza, amit kérdeztek tőlük a gazdáik. Soha senkiben sem merült fel, hogy valaha is magyarázatot kell adni ezekhez a kifejezésekhez. Amikor, meg végleg elfelejtődtek, fel sem merültek, mint kérdések.

A Földön mindent az érdek, a kapzsiság, a számítás irányított. Pozíciók rokonságtól, megvesztegetéstől függtek. Házasság nem volt más, mint egy ügyvédi formanyomtatvány. A gyerek közjószág, az élet kiszámítható lett. Viszont most fel lett adva a lecke. Mit akarnak ezek?


-(szépséges-féltés)- vonta meg a vállát az idegen. Ők megpróbálták. Ha ezek a lények ilyen bunkók, hogy köszönni se tudnak, akkor továbbállnak. Van, még más faj a világegyetemben, akiknek átadhatják azt a mérhetetlen tudást amivel rendelkeztek. Ezek, meg kapják be a huncut-nyúlványunkat!

Az űrhajó visszaszivattyúzta a szócseppeket, amelyek szépen beleolvadtak annak a testébe, így újra egy, és egész lett. Felkészültek az útra.

Ekkor a földi Harci-Saslik -Csillagpor-rombolóból, egy atomrakéta lövellt ki, egyenesen az idegenek zseléhajójába. Óriási robbanás rázta meg a zselét. Micsoda érzelemkisülés volt ez!

(végre!)– gondolta Zord- (ezt nevezem üdvözlésnek)

Edeke•  2021. augusztus 7. 19:49

Angyal

  • Nézd anya, angyal!- mutatott a kislány, egy alakra, aki a híd korlátján állt.

  • Jól van kislányom, majd később..- válaszolta az anyja, oda sem figyelve gyermekre, mert éppen egy fontos pletykába bonyolódott a barátnőjével, akivel az imént futott össze a forgalmas belváros egyik sarkán.

A kislány nem bánta, hogy az anyja nem figyel rá. Ő az angyalt nézte. „Milyen szép vagy!”- gondolta. Persze ez, csak a gyermeki szemnek volt egyértelmű. Egy átlagos felnőtt, ha az angyalra nézett, csak, egy kiégett középkorú nőt látott. Csapzott haja, a szél játéka volt, arcán, már megjelentek az öregedés ráncai. Ruházata, a konfekció osztály kínálatát dicsérte. Némán állt a híd pillérjén, mintegy tíz méter magasan az úttest fölött, és vagy ötven méterre az alant húzódó folyótól. A kislány gyönyörködve merült el ennek a lénynek a szépségében.

Aztán észrevette egy járókelő is. Hangos sikoltással adta a tudtára, hogy mit lát. Az emberek csöndes rosszallással tekingettek a hangoskodóra, de amikor tekintetükkel követték annak görcsösen előremeredő mutatóujját, akkor megdöbbenve konstatálták, hogy itt öngyilkosság esete fog fennforogni.

Többen rögtön a mobiljuk után kaptak. Nem a mentőket, vagy a rendőrséget hívták. A Tik Tokra, vagy a Youtubra csináltak videót, remélve, hogy akkor is sikerül majd a felvétel, ha a mélybe ugrik a nő. Persze akadt olyan is aki a segélyvonalat hívta. Hangos szirénázások közepette meg is jelent egy kék autó, aztán még egy, és még egy. Végül a tűzoltók is befutottak, bár azt senki sem tudta, hogy miért...

Amikor, ezek a nagyon fontos szervek átvették az uralmat az utca ezen szakasza felett, rögtön kordonokat emeltek, és hangosbemondókon keresztül mindenféle utasításokat kiabáltak a bámészkodó tömeg fülébe. Egy ballonkabátos, láthatóan nagyon tekintélyes személy indult el magányosan a híd felé, ahol a nő valószínűleg öngyilkosságra készült. Egy kihangosító berendezés volt a kezében.

  • Hölgyem! Én Kistót Kristóf vagyok, rendőrségi pszichológus. Segíteni jöttem!

A nő most először mozdult meg. Fejét a hang irányába fordította, és csöndesen figyelte a férfit. Az folytatta a hangoskodást:

  • Kérem! Azért vagyok itt, hogy együtt találjunk megoldást a problémájára! Engedje meg, hogy segítsek önnek!

„Probléma?” – gondolta a nő- „ Milyen probléma? Haza készülök végre!”

Persze az angyalok szavát, csak nagyon kevesek képesek megérteni. Kistót Kristóf nem tartozott ezek közé. Viszont a kislány, aki először észrevette az angyalt tisztán, és világosan értett minden szót. A rendőr-pszichológus folytatta a protokollt:

  • Hölgyem, kérem jöjjön le onnan, szeretném önt meghallgatni, mert, csak úgy tudok segíteni!

Az angyal megmozdult. Ez a vékony párkányon elég merész attrakciónak bizonyult. A tömeg alant felhördült. Többen eltakarták a szemüket, hiszen biztosak voltak abban, hogy elveszíti az egyensúlyát, és a mélybe zuhan. De az angyal biztosan állt a talpán, és teljes figyelmét a lent kiabáló apró alakra fordította.

  • Nincs szükségem segítségre. Lejárt az időm, haza megyek!- suttogta maga elé.

  • Nem hallom asszonyom, kérem beszéljen hangosabban!

  • Azt mondja, hogy hazamegy!- kiáltotta a kislány, de az ő vékony hangját elnyomta a tömeg, és az utca zaja.

  • Most mennem kell.- suttogta az angyal, és elrugaszkodott a pillérről.


A kislány boldogan látta, ahogy az angyal kiterjeszti gyönyörű szárnyait, és ahogy fenségesen meglengeti azokat egyre feljebb és feljebb kerül az égbe. A feje körül hirtelen megjelent a glória, aztán valami megfoghatatlan muzsika csendült fel a légből. Ennyire gyönyörűségeset ez a gyermek, még csak elképzelni sem tudott ezidáig.

Persze ezt csak ő látta így. Lent a tömeg, annyit észlelt az egészből, hogy egy kiégett negyvenes spiné leugrott a hídról, és aszott teste hangos csattanással csapódott a betonba...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom